A ritkán játszott darab eddig egyszer volt látható a fővárosban, Mundruczó Kornél ugyanakkor már második alkalommal viszi színpadra: a közönség az antwerpeni operában már élvezhette rendezését, igaz, akkor még más formában, az eredeti zongorakísérettel. Könnyed címe ellenére a darab súlyos témákat boncolgat: a március 12-i és 13-i előadásokon a rendező korunk egyik legnagyobb problémájára, a menekültek helyzetére mutat rá a Winterreise értelmezésében.

Az ember örökös idegensége, a soha meg nem érkezés, és az ismeretlenre való várakozás a központi témái a műnek, amelynek dalait tolmácsolójuk, Dietrich Fischer-Dieskau egyszerűen „bénító hatásúnak" titulált. A szólót éneklő Szemenyei Jánost a zenekar és Mundruczó színpadi videoinstallációi kísérik majd, melyek a menekültek életének részleteit mutatják be.

Óriásportrék szavaknál többet mondó tekintetei, és megszokott, monoton, ám új értemet nyerő tevékenységek keresik a választ a rendező kérdésére: „Oltalmat nyújthat-e a művészet, amikor létezésünk alapvető feltételei kérdőjeleződnek meg?"