Így nem is különösebben furcsa érzés, hogy látogatóba megyek hozzájuk. Múzeum körút 19., persze, hol is lakott volna Ember Károly: nem mondom, nem volt ez egy kimondott Harley Street, de azért sok orvosi rendelő és persze temérdek antikvárium sorakozott ezen az útszakaszon már a negyvenes években is. A ház pedig mi más lenne, mint egy Ybl. Híres épület, Róth Zsigmond üveggyáros számára építette 1873–74-ben Ybl Miklós. Egy nagy építész találkozott itt egy törekvő pesti polgárral: az előbbi ekkorra már teleépítette házaival az egész környéket, az ő keze nyomát viselte számos főúri palota és meghatározó bérház csakúgy, mint a Nemzeti Múzeum oldalában megvalósult régi képviselőház; az utóbbi pedig olyan épületek megvalósításában vett részt, mint a Nagycsarnok vagy a Nyugati pályaudvar.
Más kérdés persze, hogy aztán elszegényedve halt meg egy évtizeddel később – viszont az ő fia volt Róth Miksa, akinek színes üvegalkotásai még egy fél évszázadon át meghatározták a város küllemét.
A Múzeum körút 19. alatti Róth-ház sok mindent elmesél ebből a történetből. A rémes hatvanas évekbeli fémkapun belépve egy – habár irtózatosan leromlott – reneszánsz palotában találja magát az ember. A lépcsősor lábánál Flóra-szobor, az üvegezett lodzsán Róth-féle vörösben és zöldben pompázó virágdíszítés, az U alakú háztól körülölelt udvart lezáró városfaldarabon pedig márványkút, fölötte egy páratlan építménnyel, amelynek semmi más célja nincs, mint hogy elfedje azt a prózai tényt, hogy a túloldalon egy másik, félhomályos udvarra nyíló pesti bérház terpeszkedik. Mintha egy palotahomlokzat volna ez is, oszlopokkal és timpanonnal, míg a sgrafittós falfülkékben arannyal és feketével festett allegorikus alakokat látni.
Egy szint, egy lakás: így tervezte meg Ybl a házat, az eredeti alaprajzon jól látni, hogy a három Múzeum körútra néző szobához három másik kapcsolódott a lakás belsejében, amelyek egytől egyig megközelíthetők voltak a lodzsáról, de közben körbe is lehetett járni őket, mint bármely valódi palotában. A lodzsa végén nyílt ugyanakkor a kicsiny fürdőszoba, valamint a hatalmas konyha. Ennek sarkából öntöttvas csigalépcső indul lefelé: odalent van a fenti tereknél jóval alacsonyabbra szabott cselédlakás.
Ember Károly és felesége, Asbóth Magdolna 1943-ban költözött ide a Ferenc József (a mai Belgrád) rakpartról. A lakás ideális volt a két gyereket nevelő házaspár és a velük élő szobalány, szakácsnő és nevelőlány számára. A külön bejárattal nyíló szobák az orvosi rendelő és a hozzá kapcsolódó váróhelyiség berendezését is lehetővé tették – meséli unokájuk, Ember Sári képzőművész. Ahogy körbemutat a lakásban, egy pillanatra eltűnik a valóság, és átadja helyét a háromnegyed évszázaddal ezelőtti világnak. Az üres szobák benépesülnek a nagypolgári otthon antik és stílbútoraival, képek, szobrok, dísztárgyak foglalnak el minden rendelkezésre álló teret, eltűnnek a Héra gázégővel komplettírozott barna IKV-egyenkályhák, s helyettük megint az Ybl-féle reneszánszhoz illő mázas Herendi-kályhák ontják magukból a meleget.
De persze mindez csak illúzió. A valaha itt zajló életet nem idézi más, csak az Ember Sári és Bruno Baptistelli által a lakás emlékére rendezett kiállítás: a Keresztes Zsófi, Zana Krisztián és Hakkel Márton közreműködésével megvalósult tárlatot még a jövő hét második felében láthatja a közönség. Valójában egy majdnem üres térsor van körülöttünk, fénytelen padlóval és rég nem záródó ablakokkal, az ablaküvegen csodálatos mód megőrződött, 1891-ben bekarcolt nevekkel, az ember meg önkéntelenül megsimogatja a kilincseket és a zárcímereket, mert az ördögbe is, majdnem százötven évesek.
Az első látásra esetlegesnek tűnő tárgyak azonban mégiscsak megidézik azt a teljes időszakot, amikor az „Ember család" élt ezek között a falak között. Pontosabban: amikor az Ember család és a hozzá kapcsolódó figurák népesítették be Róth Zsigmond legpompásabb lakását. Mert hát a kiállításhoz készült leírásból nem csak az olvasható ki, hogy dr. Ember Károlyné egy időre elköltözött, majd első férje halála után dr. Molnár Kázmérnéként tért vissza, és nem pusztán a cselédség változása és a bérlő orvosok névsora követhető nyomon, hanem az is látható, hogy Emberékhez 1953-tól egy évtizedre társbérlőként csatlakozott többek között egy ávós százados, aki '56 őszén elővigyázatosan alámerült és kibekkelte.
'56 emlékét őrzi a hatalmas diófa szekrény is, amely annak idején felfogta a záporozó repeszeket. Ezt a lakással együtt kapja meg a hamarosan beköltöző új lakó – szinte lehetetlen ugyanis elmozdítani a helyéről. Ugyanebből az időszakból datálódik a Herendi-kályha metamorfózisa: az átépítésekor megspórolt elemekből, némi fürdőszobacsempe hozzáadásával egy újabb kályhát emeltek a kisebbik szobában.
|
...és ma, a búcsú napjaiban
Fotó: Ember Sári |
A Molnár Ani Galériával együttműködésben megvalósított tárlat talányos címe – A gyűrűk mennek, az ujjak maradnak – viszont az első kiállított emlékre utal. A kilencven fölötti Asbóth Magdolna számítógépen írt leltára ez, azokról az értékekről, amelyeket egy besurranó tolvaj vitt el az akkor még több polgárcsalád (például a hegedűművész Hubay Jenő) tárgyegyüttesét őrző lakásból. Most már, a búcsú napjaiban, ami itt van belőlük, azt is csak visszahozták – mondjuk így – látogatóba a kiürített otthonba. Az eredeti állapotot rögzítő családi videofelvétel, valamint néhány szobor és pár festmény mellett a helyzetre reflektáló kortárs alkotások idézik fel a régi világot, nem utolsósorban azokat az éveket, amikor Asbóth Magdolna halála után Ember Sári élt itt művész barátaival, és működtetett klasszikus szalont az immáron biciklizésre is alkalmas, tágas terekben.
Az ott egy leesett stukkó a lépcsőházból, az meg az eredeti kapu egyik kovácsoltvas rácsa – mutatja Sári, felidézve, hogy az utóbbit akkor még középiskolás édesapja mentette meg a barbár kapucsere éjjelén. Ybl Miklós és Róth Zsigmond találkozása az Ember családdal a hatvanas években – merengünk, míg nézzük, aztán behunyjuk a szemünket, és elképzeljük, milyen lesz ez a lakás, amikor majd korszerűen, a körúti zajt kizáró ablakokkal, az elkülönülést szolgáló új válaszfalakkal, modern fűtéssel, több fürdőszobával szolgálja a léte harmadik évszázadában beköltöző új lakókat.
Biztos nagyon szép. És egész biztosan nagyon más.
