Kérdés, hogy mi derül ki 2014-ről: noha még nincsenek meg a teljes éves nézettségi adatok, és sokkal több magyar filmbemutató volt, mint egy esztendővel korábban, nem várható jelentős előrelépés.
Andy Vajna 2012-re négy, tavalyra nyolc bemutatott egész estés nagyjátékfilmet ígért, és a 300-500 ezres mozis nézőszámot sem tartotta kizártnak. 2014 második felére sikerült is némiképp felpörögni: összesen 12 magyar nagyjátékfilm került az idén mozikba, kettő pedig úgynevezett limitált terjesztést kapott. Amennyire tudni lehet, december közepéig nem sok jele volt annak, hogy a kormánybiztos jóslata beválik.
A legnépszerűbb film a lapunk által menthetetlennek ítélt Megdönteni Hajnal Tímeát című romantikus komédia volt bő százezer nézőjével. A 335 millió forintos büdzsével készülő produkció 137,5 millió forintot hozott a mozipénztárakban, így nem kevés állami pénzbe került e film „sikere”.
2014 legnagyobb meglepetése az ifjú Reisz Gábor rendezte VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan. A diplomafilmként készült komédia ugyan kapott nem közvetlen támogatást a filmalaptól az egyetemi vizsgafilmes keretből, és mindössze hétmillió forint volt az összköltségvetése, már csaknem 45 millió forintot hozott a pénztáraknál. Harmincötezren nézték meg eddig, és továbbra is sikerrel vetítik a mozik.
A VAN abszurd piaci jelenség: ez az a film, amelyet szinte minden forgalmazó visszautasított, mert nem látták benne a siker lehetőségét. Ezzel kapcsolatban nemcsak a piaci szereplők hozzáértése kérdőjeleződik meg, hanem a globálisabb probléma is világossá válhat.
A Vajna-rendszer legnagyobb hibája, hogy a bőkezű forgatókönyv- és gyártási támogatás mellett megfeledkezett a terjesztésről.
A forgalmazók többsége extra kockázatnak tartja a magyar filmek forgalmazását: ennek fényében érthetőbbek is az év nagy bukásai. Mennyivel bölcsebb lett volna például 10-15 millió forinttal támogatni a Hajdu Szabolcs rendezte Délibáb terjesztését, miután 350 milliót elköltöttek a gyártásra? Lehet, hogy nem nettó 348 millió lenne most a veszteség. A Délibáb szerzői film, sikerrel mutatták be a torontói fesztiválon. Nem sikerült hasonlót elérni a Török Ferenc rendezte Senki szigetével.
Az idei év nagy sikerei közé tartozik Mundruczó Kornél Fehér Istene: megnyerte a cannes-i filmfesztivál egyik fődíját (az Un Certain Regard nevű versenyszekcióét), ez pedig emberemlékezet óta nem sikerült magyar filmnek. A „szerzői akciófilm”, azaz művészi igénnyel készült, de közönségsikerre is számító alkotás meglepően jól futott a magyar mozikban is a bő 42 ezer nézőjével, a világ számos országában eladták moziforgalmazásra: még az Egyesült Államokban is. Ennek eredménye, hogy Mundruczó mozija az első magyar egész estés produkció, mely a Sundance fesztiválra is eljut jövő januárban.
A Pálfi György rendezte, részben dél-koreai pénzből készült Szabadesés is siker: a Karlovy Vary-i Kristály Glóbusz és a bő tízezer hazai néző egyaránt ezt bizonyítja.
A magyar film sokoldalúságáról tanúskodik, hogy megjelentek a magánpénzből készült produkciók is: négy ilyen (a Couch Surf, a Fekete leves, a Szabadesés és a még futó Drága Elza!) került a mozikba. Megjelent az úgynevezett limitált forgalmazás is: a Bernáth Zsolt rendezte Aura és Kerekgyártó Yvonne Free Entry című Sziget-kalandfilmje néhány vetítés erejéig futott Budapesten. Az utóbbi bekerült a miskolci Jameson CineFest versenyprogramjába is, ott hétszázan látták.
