Nemcsak életkorával, pátriárka éveiben is áradó termékenységével volt felülmúlhatatlan: az 1904-ben született Lossonczy Tamás egész életében rendkívüli kalandokra vállalkozott, és meg is találta, ki is érdemelte a legjobb eredményeket. A főiskolán Vaszary, az akkori akadémia leghaladóbb egyénisége volt a mestere, az iparművészetin, amikor váltott, Kaesz Gyula, egy évszázad magyar iparművészetének a meghatározója lett a tanára, belsőépítészként az egyik legkiválóbb irodában, a Molnár Farkaséban dolgozott. A szocialista képzőművészek csoportjában keresi a maga és a művészet helyét harmincnégyben, az Európai Iskolában negyvenötben, Kállai Ernő elvont csoportjában negyvenhat-negyvennyolcban, s még a szocreált is kipróbálja ötvenben, mert baloldali és elkötelezett. Ez utóbbi lehetett a legnagyobb áldozat részéről, hiszen ekkor már igen neves nonfiguratív festő, és ezt az áldozatot utasítja vissza - szerencséjére, a festészettörténet szerencséjére - az akkori művészetpolitika. Lossonczy Tamás tehát elment rajztanárnak, és megmaradt a magyar nonfiguratív festészet szimbolikus figurájának.

Pályája, mint sokaké, negyvenöt után teljesedett ki, kezdetben költőien letisztult geometrikus absztrakt művekkel aratott sikert, majd - újabb kihívás - az elvontak csoportjában organikus, szürreális kompozícióival vált meghatározó mesterré. Érett korában e két szándék ötvöződött a vásznain. A szabad asszociációk, a szabad festészet, a doktrínáktól független művészet mestereként tiszteltük, ünnepeltük az idén százötödik születésnapján a Nemzeti Galériában. A kevesek közé tartozik, akit lelkifurdalás nélkül gyászolhatunk. (Rózsa Gyula)

***

Lossonczy Tamás 1904. augusztus 12-én született Budapesten. Először jogot tanult, majd beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára (1923-26), ahol Bosznay István, később pedig Vaszary János volt a mestere. "Vaszary János azt mondta nekem: maga nem rajzol, maga ken. Három éven át szidott, végül olyan jól mentek a dolgok, hogy külön műtermem lett" - mesélte a művész az MTI-nek 2008-ban.

Kaesz Gyula tanítványaként belsőépítészetet hallgatott az Iparművészeti Főiskolán 1929 és 1931 között. Az építészet ekkor jobban foglalkoztatta a festészetnél, képein később is fontos szerepet kapott a konstrukció. Az idős mester arra buzdította az embereket, hogy tanuljanak egymástól, ő például Szegedy-Maszák György festőművésztől (1904-1984) egyszerűséget, a sallangoktól mentes festést, a lényeglátást sajátította el. Elmondása szerint a festészet "színekkel, formákkal kifejezett gondolat."

Tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, az Európai Iskolának. 1954-ben kizárták a Magyar Képzőművészek Szövetségéből, 1957-től az egyik budapesti szakmunkásképző iskolában szerkezeti rajzot tanított 1968-as nyugdíjazásáig. "Amikor tanítottam, azt akartam, hogy tudjanak a diákjaim" - összegezte az ott töltött 11 évet.
A jog, az építészet, a belsőépítészet, a rajz és a festészet mellett mozaikot is tervezett 1998-ban. Az utóbbira Rómából kérték föl, a földalatti vasút, az EUR egyik állomására kellett mozaikot létrehoznia.

Lossonczy Tamás alapító tagja volt az 1992-ben létrejött Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, a következő évben életmű-kiállítása volt az Ernst Múzeumban. "Közérthető művészet nincs, mert az emberek is különbözőek" - mondta.

A művész 105. születésnapján, augusztus 12-én nyílt kiállításán az utolsó öt év munkáit láthatta a közönség a Magyar Nemzeti Galériában ez év augusztusában és szeptemberében. (MTI)

Losonczy Tamás festőművész