Festészetét a szürrealizmus egykori eredményeire támaszkodó, a művészi groteszk lehetőségeivel hatásosan élő képalkotás jellemzi. Nagyrészt a természeti látványtól elvonatkoztatott csendéleteket és urbánus tájakat fest. Bolondokháza című sorozatában a 20. századi zárt, diktatórikus társadalmak paródiáját nyújtotta.

Fiatalkori csendélet-jellegű kompozícióin érezhető az olasz metafizikus festészet, főként Carlo Carrá és Giorgio Morandi hatása. E hatásra kezdett érdeklődni az olasz trecento festői fogásai iránt a hetvenes években, amelyet főként sokalakos, szimbolikus kompozícióinál, a kép megszerkesztésénél és az egyes figurák gótikus megfogalmazásánál, valamint a lokálszínek használatánál észlelhetünk. A nyolcvanas években a festőiség utáni absztrakció és az olasz arte povera hatása jellemzi táblaképeit, de végig megőrzi a kivitelezés mívességét. Feleségével, Jakobovits Mártával több kerámiai alkotótelepen járt; témáinak plasztikai megformálása, az agyag lehetőségei foglalkoztatták; így, és a kollázson keresztül jutott el tárgylenyomatok és képtárgyak készítéséhez.

1959-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Kádár Tibor és Miklóssy Gábor. A Körösvidéki Múzeum főmuzeológusaként (1985-1997) jelentősen hozzájárult a gyűjtemények gyarapításához. Sasianu Alexandruval létrehozta a Nagyváradi Egyházművészeti Barokk Képtárat. 1997-től a Barabás Miklós Céh elnöke.

1965 óta szerepel egyéni kiállításokon Magyarországon, Romániában, Hollandiában, Németországban. 2007-ben a Budapest Galériában állított ki. Gyakran jelentkezik feleségével, Jakobovits Mártával együtt, legutóbb Budapesten 2012. december 12-ig az Erlin Galériában volt látható közös kiállításuk.

Életművét Szolnay Sándor-díjjal (1994), Hollósy Simon Emlékéremmel (1996), a Romániai Örmények Szövetsége Művészeti Díjával (1997), a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével (2002) és Munkácsy-díjjal (2003) ismerték el.

(mma.hu)