Első versei 1955-ben jelentek meg, s még abban az esztendőben kötettel is bemutatkozhatott. Nevét azonban a Tűz-tánc című, 1958-ban közreadott antológia tette ismertté, amelynek nemcsak jellegadó szereplője, hanem egyik szerkesztője is volt. Az antológia az 1956-os forradalom előkészítésében, s a forradalomban szerepet vállaló írókkal szemben demonstrált. Bizonyítani akarta: vannak a szocializmus, a kommunizmus iránt elkötelezett költők.

Györe Imrét egész életében ezek az eszmék, elvek, értékek és normák vezették. Nem tagadott meg belőlük semmit. Húsznál is több verseskönyve jelent meg, a rendszerváltás óta eltelt húsz esztendőben talán ha három. Azt szükségtelen magyarázni, hogy kezdeti nyers, darabosan expresszív verselését miért és hogyan váltotta fel a népköltészetre, a XIX. századi verstípusokra visszakötő konzervatív beszédmód, a Korbácsos éneket a Gazdátlan szüret, a patetikusan forradalmit, a tragikusan hősiest a kesernyés irónia, önirónia, a magány egyre hosszabbra nyúló csöndje.
Munkásságát 1958-ban Gábor Andor-, 1980-ban József Attila-díjjal ismerték el.

Küzdelme magával, küzdelme az érdektelenséggel, a részvétlenséggel, küzdelme évek óta tartó súlyos betegségeivel véget ért. Nem biztatta, nem segítette senki és semmi. December másodikán töltötte volna be 75. évét.
Varga Lajos Márton