A Madách Színház művésze, a Nemzet Színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja hosszas betegség után, szívelégtelenség következtében, álmában hunyt el.

Psota Irént a Madách Színház, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Fővárosi Önkormányzat is saját halottjának tekinti, temetéséről később történik intézkedés.

Psota Irén utolsó születésnapja:

Hang, életöröm, tehetség: Psota Irén 1929. március 28-án született Budapesten, és már gyerekkorától színésznőnek készült. A Színművészeti Főiskola elvégzése után rögtön a Madách Színházhoz szerződött, ahol olyan legendákkal játszott együtt, mint Tolnay Klári, Mensáros László vagy Almási Éva. Játszott a Népszínházban és a Nemzeti Színházban is, 1990-től visszavonulásáig a Madách művésze - írja róla a Madách Színház.

Csaknem 127 darabban szerepelt, de filmen és a televízióban is gyakran láthatta a közönség. Énekes pályája során 3 lemezt jelentetett meg, életéről szintén 3 könyvet írt, az utolsó, 2008-as mű címe: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess! A színésznő utoljára 2009 áprilisában lépett színpadra Psota, Psota, Psota! című önálló estjének előadásán.

„A színpadon és a magánéletben is rendkívüli hatással volt a kollégáira és a közönségre. Egyedi orgánuma és megjelenése különlegessé tette a legkülönlegesebbek között. Szeretett élni és az élet is szerette őt” – jellemzi a Madách Színház közösségi oldalán a ma elhunyt művésznőt.

A Madách honlapja egy utolsó gondolatot is idéz Psota Iréntől:

„Gyönyörűséges pokol ez a pálya. És az élet?

És ez így együtt? Hát?!”