A 83 éves korában elhunyt művész hosszú ideje Tatán élt feleségével, Petrozsényi Eszter színművésszel. Munkássága során kifejlesztette és széles körben tanította az ujjal való citerajátékot, fölváltva a korábbi nyomótoll alkalmazását, ma már szinte csak az ő módszerével játszanak a citerások.

A népdalok szövegének pontosan megfelelő ritmusképleteket játszott, a korábbi hangulatkeltő háttérzeneként használt egyenletes, kevésbé tagolt zengés helyett. Forradalminak számított, hogy citerán klasszikus zenét is megszólaltatott.
1981-ben megalakította a Citerabarátok Klubját (CBK), melynek vezetőjévé vált, a klubnak több mint 2000 tagja volt, amikor 1993-ban technikai feltételeinek megszűnése miatt befejezte működését.

1973-ban kéthetes japán vendégszereplésre hívták. Előadásmódja annyira megragadta a japán közönséget és zenei szakembereket, hogy fél évig az országban marasztalták, közben japán szerzők neki írt citeradarabjait játszotta felvételre, és a japán televízióban többrészes citeraiskola-műsor készült közreműködésével.

A nyolcvanas évek közepétől komolyzenét is játszott. Semmelweiss Tibor hangszerkészítő segítségével egységesítették a citerák méretét és bundozását ahhoz, hogy valós vonósnégyeshangzás szülessen a citerazenekaroknál is. Citerás nyelven prím, tenor, basszus, bőgő, illetve pikoló elnevezésű hangszerfajták készültek, így vált lehetővé klasszikus darabok hiteles előadása.