A névadó Giovanni Piranesi, akit emlékezetes építészeti grafikái tettek híressé a XVIII. században, sokak szerint nem Piranban született, hanem valahol Velence mellett, a díjat mégis „szülővárosában” adják át. Itt évtizedek óta a legprogresszívebb építészeti törekvéseket igyekeznek bemutatni, a legfrissebb térformálási ötletek kiállítása tehát egyfajta barométer is. A részt vevő országok – Ausztria, Horvátország, Csehország, Magyarország, Görögország, Olaszország, Szlovákia és Szlovénia – minden évben öt-öt művet jelölnek, és a nemzetközi zsűri közülük választja ki a Piranesi-díjast.
|
| Síközpont Planicában (Szlovénia) |
A tavalyi Pirani Építészeti Napok kiállítása most érkezett meg a Fugába, és annyit rögtön megállapíthatunk, hogy a többiekkel nemcsak a díj miatt vagyunk pariban. A magyar kurátor és előválogató, Gunther Zsolt építész szerint a magyar építészet újabban kiszabadulóban van a korábbi visszafogottságából. Nekem nem kell diplomatikusnak maradnom: a totálisan nemzetközivé vált kortárs építészetben már kevés az, ami az itthoni derékhadat jellemezte. Az interneten felnőtt fiatalok merészebben rugaszkodnak el ettől, és ha nem lőttünk is ki az élre, de legalább felkerültünk a térképre. A 2014-es termésből kiválasztott öt magyar projekt a sokszínűséget tükrözte: volt köztük díjesővel övezett monumentalitás (a 4-es metró Fővám téri állomása), nagyobb és kisebb felújítás (az Eiffel-palotáé és a Móricz Zsigmond körtéri Gombáé), újraértelmezett borászat, illetve apró hétvégi ház (Tóth László, Papp László és Schalling Frigyes tóparti nyaralója). Kisebb meglepetést okozva ezek közül nyert Gereben Péter és Marián Balázs eger-almagyari borterasza. Nem a kiválasztása volt meglepetés (itthon a legutóbbi Média Építészeti Díjat is megkapta), hanem az, ahogy a zsűri a sok méretes építmény között egy apró beavatkozás finomságát és az apró finomságok jelentőségét akarta kiemelni.
|
| Félig a föld alá süllyesztett oktatási központ (Csehország) |
Az egri Nagy-Eged-hegy előtti lapályban, a Csutorás pincészet szőlőtőkéi között szétszórva, fából, földbetonból emelt épületegyüttesben a zsűri a kicsi épületek elegáns tájba illesztését díjazta. Azt a természettudatos szerénységet, amely a két másik, dicséretben részesített épületet (a Planicában megépült szlovén síközpontot és a félig föld alá süllyesztett cseh hegyi oktatási és kutatóbázist) is jellemezte. Az épített és a természetes környezet harmóniája új összefüggésekben bukkant elő újra, de ez már nem teljesen ugyanaz, amit nálunk sokáig csak a „hely szellemével” próbáltak igazolni.
Izgalmas az a közép-európai mustra is, amely a Fuga falain látható. Trendi olasz tervezők hullámos németországi irodaháza, a környezetből kiordító hófehér koncertterme a lengyel Szczecinben, izgalmasan megújított lakótelepi blokk Rimaszombatról, cseh általános iskola és rovinji beach… mindez sokszínűséget jelent első körben, de némi meghittséget és sokszínűséget a visszafogott méretek között. És nehéz ezt egy kalap alá venni, de mégis van benne valami Közép-Európából. Illeszkedés a múlthoz, a környezethez, az innovációk hideges technokrata bevetésének tagadása, a kicsi megbecsülése.
Piranesi-díj 2014
Fuga Budapesti Építészeti Központ
Megtekinthető február 9-ig
