Az alkotók legkevesebb három darab konzervet kérnek a szavaikért, a kicsit hosszabb kéziratok pedig minimum tíz kiló száraz élelmiszerért cserébe vihetők haza. A krumpli, liszt, cukor, rizs mellett van, aki mást kért a saját mondataiért: a legidősebb résztvevő, a 85 esztendős Juhász Ferenc azt szeretné, ha „Dal-szavaiért” hatalmas tábla csokoládékkal fizessen, aki hazavinné őket. Jusson édesség is az abaújkéri Wesley János Többcélú Intézmény óvodásainak-diákjainak.
Az intézmény egyik tanára, Vitéz Gábor Miklós elmondta, ezek a gyerekek nemcsak ételre, de jó szóra, szeretetre is éhesek, és a Wesley tanárai mindent meg is tesznek, amit tudnak, hogy ezt az éhséget csillapítsák: a kollégisták nemcsak reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát és vacsorát kapnak, hanem figyelmet is. Az iskola sokféle képzést kínál, és a délelőtti tanórák után sem engedik el a srácok kezét a pedagógusok: számos különfoglalkozás, pluszóra segít abban, hogy könnyebben találjanak majd munkát az iskolapadból kikerülők.
Ehhez kapcsolódva Scipiades Erzsébet elmondta, hogy amikor hosszabb időt töltött az intézményben, a napközi egyik gondozónője és iskolaorvosa arra hívta fel a figyelmét, milyen vékony néhány kisgyermek bőre: ez az alultápláltság egyik legszembetűnőbb jele. A környékbeli falvakban tomboló nyomorra, nincstelenségre ugyancsak jellemző, hogy előfordul: „újságpapírba csomagolva” hozzák a szülők a legkisebb gyerekeket, mert nincs pénz pelenkára. Meg tápszerre sincs. Meg semmire sincs.
Bár néhány mázsa élelmiszer cseppnek tűnhet a tengerben, Závada Pál mégis abban bízik, hogy az akció nyomán egy kicsit többen és többet beszélnek majd „erről a rettenetes szégyenről, a gyermekéhezésről”. A Kossuth-díjas prózaíró úgy látja, hogy bár az Európán is végigsöprő, leginkább az alul lévőket nyomorító gazdasági válság minden országon ott hagyta a nyomát, nálunk különösen rossz a helyzet, Magyarország még önerejéből is hozzátett a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosbításához kormánypolitikai eszközökkel, szegényüldözéssel. – Ez tényleg Európa szégyene. Erről soha nem lehet eleget beszélni – mondta.
– Az írónak az a dolga, amit magának dolgául választ, szabadon – utalt Parti Nagy Lajos arra, hogy egyesek szerint a kultúra embereinek nem dolguk a közügyekbe avatkozni. Szerinte ha az írónak lehetősége adódik megszólalni az ilyen ügyekben, ha a nevével, nexusaival vagy szavaival, mondataival segíthet, akkor jó, ha megteszi. –Amióta itt ülök, folyamatosan szégyellem magam. És ezt a szégyent ajánlom mindenkinek! Nemcsak az egész levitézlett politikai osztálynak, amit az elmúlt 25 év kitermelt magából, hanem ugyanilyen hangsúllyal az egész magyar társadalomnak, amely hagyta ezt a politikai osztályt 25 éven keresztül hatalmon lenni, amelyik felmondta a szolidaritást. Ennél több taposóaknát ebbe az országba nem lehetett volna telepíteni – így Parti Nagy Lajos.
December 6-ig tart az akció az Írók boltjában. Menjenek el az Andrássy út 45.-be és vegyenek egy jó szót!
Szóeladó művészek
Az akció keretében például Barnás Ferenc, Bartis Attila, Csukás István, Darvasi László, Dragomán György, Erdős Virág, Forgách András, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Groó Diána, Hajdu Szabolcs, Háy János, Jónás Tamás, Juhász Ferenc, Konrád György, Kukorelly Endre, Lackfi János, Máté Angi, Terézia Mora, Nádasdy Ádám, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely, Pogány Judit, Spiró György, Szász János, Szvoren Edina, Tóth Krisztina, Závada Pál szavait, mondatait lehet hazavinni némi száraz élelmiszerért.
