galéria megtekintése

„Együtt hallgatnék Krúdyval”

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 28. számában
jelent meg.


Papp Sándor Zsigmond
Népszabadság

A kortárs mezőny egyik legeredetibb novellistája, hiszen biztos kézzel kever össze zsánereket, hangulatokat, stílusokat. Cserna-Szabó András legújabb kisregényében, a Sömmiben Rózsa Sándor történetét meséli újra. Csak úgy lazán, csernásan.

– Tekintélyes sorba állt be. Arany, Tömörkény, Krúdy, Móricz és Móra is feldolgozta a híres betyár történetét. A kihívás vonzotta?

– Nem igazán. Inkább úgy éreztem, hogy ez a történet a szűkebb hazám, az Alföld legismertebb története. Még az is lehet, hogy az egyetlen története. Mindig volt hozzá közöm, talán már akkor is, amikor még nem is hallottam Rózsa Sándor nevét. Ebben a történetben benne van az Alföld szőröstül-bőröstül. Amikor leadtam a könyvet a kiadónak, a szerkesztő elolvasta, és az első dolog az volt, amikor felhívott: „annyira tudtam, hogy ezt egyszer meg fogod írni”. Én nem tudtam. Most már azonban nekem is evidens.

– Ez a regény viszont azzal kecsegtet, hogy semmi, pardon: sömmi sem úgy történt igazából, ahogy eddig tudtuk. Ez azért erős állítás, nem?

 

– Erős. Bár ez inkább a fülszövegek túlzása. De azért az igaz, hogy ez a könyv alapvetően nem azt a legendás, népmesei, Robin Hood-os, igazságos, szabadsághősös, móriczos–krúdys, nyalka, romantikus Rózsa Sándor-képet erősíti, ami leginkább él az emberekben.

„Az író mindig olvasó is, és ez az olvasó mindig nagyon nagy hatással van az íróra”
„Az író mindig olvasó is, és ez az olvasó mindig nagyon nagy hatással van az íróra”
Teknős Miklós

– Ez tehát egy realista betyárregény?

– Korántsem. Fiktív történet, ami rengeteg mozaikból építkezik. A legendák Rózsa Sándorából, a történelmi Rózsa Sándorból, az irodalmi Rózsa Sándorból – aztán pedig jönnek a saját csavarjaim. Ha úgy tetszik: ez az én RS-remake-em. Van benne sok minden, ahogy mindig eklektikus az, amit írok. Tömörkény és western, Jókai és Kossuth, gasztronómia és erotika, Ördög és Isten – és a történelem sem egészen úgy alakul, ahogy az iskolában tanultuk.

– Mitől lehet aktuális a mai olvasónak Rózsa Sándor története?

– Nem tudom, hogy aktuális-e. De talán az ma is ismerős ügy lehet, hogy valaki eladja a lelkét az ördögnek.

– Az írók azon szűk csoportjába tartozik, aki nem fél a populáris hatásoktól, mint ördög a tömjénfüsttől. Bevallottan ki akarja szolgálni az olvasót. Nem szokták cikizni emiatt?

– Engem leggyakrabban gasztronómiai ténykedésem miatt találnak túl könnyűnek. De ezt már annyira megszoktam, hogy meg se hallom. És igen, nekem fontos az olvasó. Talán az az olvasó a legfontosabb, aki én vagyok. Mert az író mindig olvasó is, és ez az olvasó mindig nagyon nagy hatással van az íróra.

– Sokáig azt sulykolták nekünk, hogy az író magának ír, és csak akkor születnek nagy művek, ha fikarcnyit sem törődik az olvasók mulandó és gyakran ellentmondó szempontjaival.

– Szerintem tök mindegy, hogy az író kinek ír: magának, az olvasónak, a kritikusnak, a kánonnak, az Istennek, az örökkévalóságnak. Úgyis csak azt tud írni, amit a tehetsége és a szorgalma megenged. Erről Szerb Antal híres megjegyzése jut eszembe Krúdyról: „Pénzt akart keresni, és ahelyett remekműveket írt.” Az írói szándék és a végeredmény tehát két külön dolog. Csak a könyv számít, az, hogy az író milyen hülyeségeket beszél össze, az már nem annyira. Az idővel lekopik.

– Ha mondjuk, az egyik kedvence, Krúdy kezébe adná a Sömmit, mit szeretne hallani tőle?

– Krúdy nem volt valami nagy olvasó, annyit élt és írt, hogy olvasásra már nemigen jutott ideje. Rózsa Sándor alakja se izgatta nagyon, a róla írott könyve legrosszabb lapjai közé tartozik, talán egy-két éjszaka alatt dobhatta össze, talán kellett neki a pénz nagyon. Nem hiszem, hogy a Sömmit elolvasná. De ez engem nem nagyon zavarna. Nekem bőven elég lenne, ha négy és hét között – amikor a kocsmát szellőztetik, s ő néhány gondosan megválasztott férfi társaságában hallgat – együtt hallgathatnék vele.

Névjegy

Cserna-Szabó András József Attila-díjas író, újságíró. Szentesen született 1974-ben. 1992–1997 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt. 1997 óta rendszeresen publikál novellákat, esszéket, gasztronómiai írásokat. 2012-től a Hévíz című irodalmi lap szerkesztője.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.