Tudod, a múltkor nagyon meglepődtem – mesélte nemrégiben séta közben egy antikvárius, aki matematikusként kezdte a pályáját, és még mindig lelkesedik, ha megoldandó feladatba botlik. – Társaságban, vacsora közben kaptuk a problémát az ország egyik vezető matematikusával, én rögtön elkezdtem hangosan elemezni, közben biztos voltam benne, hogy messze előttem jár, de hirtelen megállított: „Ne haragudj, te sokkal gyorsabb vagy, én még igazában fel sem fogtam, miről van szó!” Akkor tudatosult bennem igazán, hogy a tudás mélységei és a gyors felfogóképesség nem feltétlenül tartoznak össze: semmit sem tudok hozzá képest, és hiába mondom meg az eredményt egy perc múlva, ha holnaputánra ő a feladat olyan dimenzióival áll majd elő, amiket sosem fogok megérteni.
A képen 23 éves Lovász László azonban más eset. A Magyar Televízió 1962-ben rendezett Ki miben tudós? címmel egy tudományos vetélkedőt, amelyen biológiából, földrajzból, történelemből, fizikából mérték össze tudásukat ifjú versenyzők. Két évvel később már a matematika is szerepelt a „tárgyak” között, és az 1966-os, második matematikaversenyt a Fazekas Mihály Gimnázium negyedikes diákjaként Lovász László nyerte meg.
Ott aztán okosnak és gyorsnak is kellett lenni, de ez nem jelenthetett problémát neki. Az addig lánygimnáziumként működő Fazekasban 1962 augusztusában Rábai Imre tanár úr hozta létre az ország első matematika tagozatos osztályát. Néhány éve a Népszabadságban mesélte el, hogy talán egy hetet adtak neki, hogy összeszervezze a diákokat. De egy matematikuson nem könnyű kifogni: egyszerűen elővette az előző évi Arany Dániel matematikaverseny legjobbjainak listáját, és rábeszélte a szülőket, hogy írassák át a gyerekeket a Fazekasba.
