A 2012 elején felálló új kollégiumi rendszerben mindenesetre a Kulturális Fesztiválok Kollégiumának feladata lett kiírni ezeket az önrész-pályázatokat, legutóbb 100 millió forint állt rendelkezésükre erre a célra. A pár napja nyilvánosságra került döntés szerint azonban ennek csak bő harmadát, mindössze alig több mint 35 millió forintot osztottak ki erre a célra négy szervezet (a Trafó, a Kolibri Színház, a Szentendrei Szabadtéri Múzeum és a Nyírbátorért Alapítvány) számára. Legalább nyolc olyan pályázóról lehet tudni (a pontos számuk nem ismert, mivel az elutasított pályázatok listája egyelőre nem nyilvános), amelyek valószínűleg nem fognak tudni hozzájutni az általuk már elnyert európai pénzekhez: a kollégiumnak a rendelkezésére álló keretből további 61 millió forintot kellett volna megítélnie nekik ahhoz, hogy ezt a több mint 310 millió forintnyi összeget „lehívhassák".
Az EU által igen, a kollégium által azonban nem támogatott pályázók és projektek nem vádolhatóak azzal, hogy túlzottan elvontak, „művészkedők", „köldöknézők" volnának, éppen ellenkezőleg. A művészetpedagógia, az alkalmazott művészet, általában a művészet közösségformáló szerepének különböző lehetőségeit, terepeit keresik. Az Artopolis a művészet hagyományos közegeit elhagyó, a városi terekbe szervesen beágyazódó műalkotások létrejöttét segíti, a közösségi művészet formáit kutatja, a Kortárs Táncért és Jelelő Színházért Alapítvány, amely a Frenák Pál Társulat mögött áll, saját módszertant kidolgozva igyekszik fogyatékkal élő, siket- és nagyothalló fiatalokkal megismertetni a kortárs táncot. Az Utca-Szak Kulturális Egyesület alkalmazott művészeti programja a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokkal folytatott művészeti munka módszereinek továbbadását tűzte ki célul, a Laterna Magica Kft a népművészetnek a kortárs iparművészetre gyakorolt hatását kívánta vizsgálni, több pályázó és pályázat fontos törekvése a magyar képzőművészet, előadóművészet nemzetközi kapcsolatainak erősítése, alternatív működési, finanszírozási formák kidolgozása.
További súlyos problémákat vet fel, hogy a projektek némelyike már javában zajlik és a nemzetközi együttműködések magyar résztvevőinek menet közbeni kihullása az egész program megvalósítását teheti kérdésessé, a nyolcból négy esetben pedig, amikor éppen a magyarok a főszervezők, kiesésük bizonyosan folytathatatlanná teszi a munkát: a kollégium elutasító döntése 23 európai szervezet tevékenységét érintheti közvetlenül. (A főszervezők önrész-pályázatait egyetlen esetben sem tartotta támogatásra érdemesnek a fesztivál-kollégium). A jövőre nézve pedig – komoly járulékos kárként – kikezdheti a külföldi partnerek bizalmát a magyar szervezetekben. Az önrésszel kapcsolatos távlati bizonytalanság kialakulása ráadásul elbizonytalaníthatja azokat is, akik ezután pályáznának ezekre az uniós forrásokra. A nyolc szervezet sajtóközleményben adott hangot értetlenségének és szakmai egyeztetéseket javasolt az NKA illetékeseinek a helyzet rendezése érdekében.
Megkérdeztük Kálomista Gábort, a Kulturális Fesztiválok Kollégiumának vezetőjét, mi indokolta ezt a döntést annak ellenére is, hogy a nyolc ismert pályázó számára szükséges pénzösszeg a kiírás szerint a döntnökök rendelkezésére állt. Kálomista mindössze ennnyit felelt: „az NKA-döntéseket eddig sem kommentáltam és ezután sem szeretném".
