galéria megtekintése

„Egyáltalán nem utálom az embereket”

0 komment


Kőműves Anita

Ellenszenves szereplők, álságos kis- és nyárspolgárok, sznob szülők, üres gesztusok – ők jellemzik a holland Herman Koch műveit. Legutóbbi regényét csak Európában egymillió példányban adták el. Magyarországon is keresett középosztályt ostorozó stílusa.

Dehogyis, egyáltalán nem utálom az embereket – válaszolja nevetve az immár állandó vádakra Herman Koch az interjú legelején. A 62 éves holland író két legismertebb regényé­ben, a magyarul is megjelent A vacsora és a Nyaraló úszómedencével című könyvben ugyanis szinte csak ellenszenves karakterek vannak. Gyerekeik gyilkosságát eltussolni próbáló sznob szülők, pácienseit gyűlölő orvos, kislányok előtt meztelenkedő öregedő színész – mindezek miatt sok kritikus rásütötte a „mizantróp” bélyeget, akinek kínszenvedés elolvasni a könyvét.

Koch mindezen csak jót mosolyog. Hiszen A vacsorát huszonegy nyelvre fordították le, és Európában több mint egymillió példányban kelt el – tehát mégsem lehet olyan kellemetlen olvasmány. „Van valami nagyon vonzó a nem szimpatikus figurákban” – magyarázza. „Nem akarod, hogy szomszédod legyen, nem akarsz vele összeházasodni, de ha valamilyen módon közel tudsz hozzájuk kerülni, például olvashatsz róluk, az szórakoztató. Tudni akarjuk, mi lesz velük” – mondja Koch, aki szerint az irodalom- és filmtörténet teli van kellemetlen karakterekkel.

Herman Koch
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

 

Kedvencei közé tartozik Tony Soprano a Maffiózók című sorozatból, de idesorolható nagyon sok Dosztojevszkij-karakter is. „Nekem is van egy sötét oldalam, és én ezt a könyvekbe teszem bele. És ebben az olvasók is fel tudják fedezni a saját sötét oldalukat” – mondja Koch, aki szerint szinte mindenkinek megfordul a fejében, hogy milyen jó lenne, ha az undok szomszéd egyik napról a másikra eltűnne. De ez még nem jelenti azt, hogy el is tünteti.

Amerikában, mint mondja, mindent szó szerint vesznek, ezért vélik úgy, hogy minden embert utál. Euró­pában megtalálják műveiben a humort és a szatírát is. Oroszországban pedig megéljenezték, amikor A vacsora főszereplői megpróbálják elrejteni gyermekeik bűnét – hiszen ott a gyereket mindenáron meg kell védeni.

Könyveiben, mint mondja, nem a holland nemzetet vagy társadalmat kritizálja, csak a középosztályt. A kényelmes élet miatt úgy érzik, nekik többet szabad, mint másoknak. „Megváltozik a mentalitás, amikor az alapvető szükségleteknél egy kicsivel többünk van.” Bosszantja a képmutatás: „tehetős emberek elmennek egy rossz étterembe, csak mert bio, és jobban érzik magukat attól, hogy azt hiszik, a megsütött malacnak boldog élete volt.”

Mindez tetten érhető a hollandoknak a menekültválsággal kapcsolatos magatartásában is. A társadalom egyik fele szerint le kell zárni a határokat, míg a másik fele azt mondja, mindenkit be kell engedni. Koch szerint utóbbiban is van egyfajta arrogancia: „Mit tolerálnak? Az ideérkezők is csak emberek! És azt sose kérdezik meg maguktól, hogy ezek az ideérkező emberek tolerálni fognak-e minket? Teli vannak jó szándékkal, akik ebédet főznek nekik, de a bevándorlók nem fogják egyszer azt érezni, hogy gyerekként kezelik őket?” – kérdezi Koch. Nem igaz, hogy mindenki, aki jótékonykodik, csak saját magát akarja ettől jobban érezni. De ha segítünk, akkor jobban érezzük magunkat.

Hangsúlyozza: a menekültválság komplex probléma, és fogalma sincs, mi a megoldás. Ám úgy véli, hogy a történelemben nem példátlan egy ilyen menekülthullám, és ha valaki háborús övezetből érkezik, annak meg kell engedni, hogy jobb életet éljen. Ám azt is érti, ha egy ötszáz fős falu aggódik, ha oda háromszáz menekültet telepít a kormány – mert akkor az már nem ugyanaz a település.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.