Egy emléktábla margójára
Efrájim Kishon, azaz Kishont Ferenc, „magyar származású” izraeli író, humorista emléktáblát kapott Budapesten – adta hírül az MTI. Három év kellett hozzá, hogy az ötlet megvalósuljon. (Ez, akárhogy is vesszük, sokkal több idő, mint amennyi manapság a közterületi névfoglaláshoz szükséges Budapesten.) Az eseményen a főpolgármester is beszédet mondott: (Kishon) „humora, a híres pesti humor a magyar-zsidó együttélést szimbolizálja. Bátor, szabad, igényes ember volt, Budapest büszke rá és ápolni fogja emlékét”.
S itt menten csuklani kezd az Efrájim Kishon életművét – ne adj' isten életét – akár csak apró foszlányokban is, de valóban ismerő olvasó. A magyar-zsidó együttélést szimbolizálná tehát az a humor, amelynek forrása '49-ben, huszonöt évesen menekült ebből az országból. Az a humor, melynek szerzője kénytelen volt kétkezi szakmát tanulni, mert a magyar-zsidó együttélés szabályai szerint, zsidó származása miatt nem mehetett egyetemre. Pedig abszolút árja-kinézetű (szőke, kék szemű) volt, amint azt Volt szerencsém című önéletrajzi könyvében írja: nehezen hitték el róla, hogy valóban zsidó. A háború végső hónapjaiban véletlenül talált magának rejtekhelyet: hónapokig egy pincében rejtőzködve – amely valószínűleg paradicsomlé-raktára volt egy hajdani példás háziasszonynak, Kishon nagy szerencséjére – Budapesten élte túl a második világháború legvégét. Gyomrát a paradicsomsav szétmarta, fekélye sosem jött helyre hosszú élete során. A legendás magyar-zsidó együttélésről legföljebb a harmincas éveket megelőző, óvodáskori éveiben lehetett fogalma, amikor még híre-hamva sem volt a hitleri ideológiának Magyarországon.
Ahogy a főpolgármester mondta, bátor volt, mert megszökött a munkaszolgálatból s a koncentrációs táborból, bátor, mert előmerészkedett Budapest ostroma után a föld alól, s bátor, amikor megszökött a kommunizmus fojtogató diktatúrája elől egy hajón, amely Palesztinába szállította. A Kishon névről is ír: a hivatalnok, aki nyilvántartásba vette a frissen érkezőket, közölte: olyan név, hogy Ferenc pláne, hogy Kishont, nem létezik. Így kapta az Efrájim Kishon nevet.
Bátor volt, mert felnőtt korában tanult meg egy idegen nyelvet, amit sikerült olyan szinten elsajátítania, hogy íróként, újságíróként tudott érvényesülni Izraelben. Hogy szabad volt-e, azt leginkább ő tudná megmondani. Mindenesetre méh így is szabadabbá vált, amikor elhagyta Magyarországot. Humoreszkjei nem törpülnek el Karinthy alkotásai mellett – a műfajnak legalább akkora mestere volt, de erről kevesen tudnak Magyarországon.
A harminchét nyelvre lefordított művei közül – melyeknek jó részét saját kezűleg ültette át magyarra – nehéz lenne egyet is felsorolni, amely a magyar általános vagy középiskolai tankönyvekben szerepel. Pedig valószínűleg nagyobb eséllyel emlékeznének rá Magyarországon, sőt, Budapesten is, ha – az említés szintjén, mondjuk – az irodalomórákon hallhatnánk a nevét. Ahogy írójuk, a művek is hiányoznak a leltárból, s ezen nem segít még egy háromnyelvű emléktábla sem.
