Egy bujkáló fal nyomában
Budapest lakói közül kevesen tudják, hogy a Belváros házainak egy része gazdag, középkori pesti polgárok házmaradványaira épültek. A 19-20. századi várostörténeti kutatások feltárták, hogy a Belváros mai telekbeosztása, utcahálózata a 13. században kezdett kialakulni, a kibővített, végleges formáját az 1480-körüli időszakban, a késő középkori városfal felépítésével érte el.
A középkori pesti városalaprajz a Belváros egyik legfontosabb történelmi emléke. A síkságon elterülő Pestet hadászati, védelmi okból Mátyás király 1450-1470 között fallal vette körbe. A városfal pontos helyét, elhelyezkedését 16-17. századi ábrázolásokból, és 18-19. századi felmérésekből, továbbá régészeti és műemléki kutatások eredményeiből ismerjük. Az egykori metszeteken mindenhol megfigyelhető, hogy a középkori falszakasz félkörösen vette körbe a várost. A Dunától indult, és a jelenlegi Kiskörút vonalán végighúzódva, szintén a Dunánál ért véget. A városfal hossza meghaladta az 1,7 km-t, 12 kisebb rondella és kerek bástya, illetve a kapukat védő nagy rondella tagolta.
Az előkelő, gazdag 1505-től „szabad királyi város” rangra emelkedett Pest, templomaival, kolostoraival, a budaihoz hasonló, főúri és gazdag polgári családok emeletes kőházaival a török hódoltság 150 éve alatt fokozatosan elpusztult. 1526-ban, 1604-ben és 1684-ben felégették, 1684-ben a német császári hadvezetés a romokat is széthordatta. Pestből csak a városfal és a Belvárosi plébániatemplom szentélye maradt meg felismerhető állapotban. Elpusztultak a pesti városi tanács és az egyházi intézmények középkori levéltárai is. A 19. század tudósai kezdték összeszedni a Pestre vonatkozó, szerencsésen fennmaradt okleveleket, majd a 20. század második felében megindult a műemléki és a régészeti kutatás.
A városfal az 1780-as évekig érintetlenül fenn állt, 12 rondellájával és 3 kapujával. A 18. század végére Pest rohamos fejlődésének, gazdasági megerősödésének gátjává vált a várost körül ölelő, azt szinte a külvilágtól elzáró falazat. A városfal vonala azonban Pest további fejlődésében szinte minden korszakban fontos szerepet kapott. Erre az útvonalra épült ki a reformkori kulturális fellendülés és a városi kereskedelem számos intézménye, köztük a Nemzeti Múzeum, a régi Képviselőház, a Vásárcsarnok, vagy a Fővámház.
Ezt a ma alig ismert középkori városfalat idézi fel a kiállításunk. A kutatómunka látható emlékei, a 15. századi városfal helyreállított részletei mellett, bemutatjuk a 15. századi városfal közterületre eső, feltárt és dokumentált, visszatemetett külső tornyainak és a városkapuknak maradványait is. A kiállítás két kurátora, Irásné Melis Katalin és Zádor Judit régészek évtizedek óta foglalkoznak a pesti városfal maradványainak feltárásával és megismertetésével. Munkájuk szép összefoglalását nyújtja az itt bemutatott anyag.
