Klüver ennek a különös napnak – mert valóban egy napról, pontosabban egy délutánról volt szó - a feltárását közel két évtized alatt végezte el. Nemcsak a szereplők kiléte tárult fel, de annak a délutánnak a története is, mégpedig majdnem percre pontosan. Klüver, aki eredeti foglalkozását tekintve mérnök volt, felhasználta műszaki ismereteit is. A fotókon látható, ma is meglévő épületelemek árnyékának hosszából és irányából csillagászati módszerekkel megközelítőleg kiszámolta, mely napokon és mely napszakokban készülhettek a képek. Párizsba utazott, archívumokban kutatott, filológiai kutatásokat folytatott és méréseket végzett. Becsöngetett például lakásokba, amelyeknek ablaka látható a fotókon, hogy lemérje, hány centire áll ki a párkány a falból. Nem mindenütt engedték be, mondja özvegye. A csillagászati módszerrel – lényegében a napóra elv alapján - nagyon jól meg tudta állapítani azt is, hány óra körül készültek a felvételek: az első délután háromnegyed 1 és 1 óra között, az utolsó fél öt körül. Viszont a keletkezés napjának pontos meghatározása filológiai adatok nélkül nem sikerült volna. Ehhez az első képeken katonaruhában feltűnő Henri-Pierre Roché író, diplomata ötven éven át írt naplójának ekkori bejegyzése nyújtott segítséget. Ő írta le, hogy 1916. augusztus 12-én együtt ebédelt Picasso társaságával és bár nagyon elmés fiúk, neki már egy kicsit sok volt a szellemességükből, ezért hamar távozott körükből. Mellesleg megjegyzi, hogy aznap fotózkodtak is. És ez volt a kulcsmondat Billy Klüver számára. Mint özvegye megemlíti: Roché naplója szolgált alapul később az író Jules és Jim című regényéhez, amelyből aztán Truffaut forgatott világhírű filmet.
Ebben a detektívtörténetekkel vetekedő tudományos feltárásban érdekes maga a kutatástörténet is, a sokféle megközelítés. Például annak kiderítése, hogy a fotós Kodak gépet használt. Gadányi György fotótörténész a kerekasztal beszélgetésen be is mutatott egy ilyen gépet, s abban nem feltétlenül osztotta Klüver véleményét, hogy hatkockás tekercsfilmre készülhetett a sorozat, hisz mint mondta, Európában nyolckockás filmeket is használtak ehhez a típushoz. Ez azért is érdekes kérdés, mert ha nyolckockás fimet használt a készítő, s négy tekercset fényképezett el, akkor még létezhet a huszonkilenc megtalált fotón kívül három ismeretlen, ha hatkockásra dolgozott, akkor feltehetően még egy kép lappang.
|
Julie Martin, Klüver özvegye A szerző felvétele |
Bár sok mindent sikerült beazonosítani a képekről, maradtak azért apró rejtélyek. Például, hogy mi lehetett abban a borítékban, amit Picasso szorongat az első felvételeken, vagy hogy hová lett a Picassónál lévő sétapálcának a fogantyúja, amely a fotózás alatt tűnt el.
Klüver, mint özvegye mondja, úgy állt neki ennek a kutatásnak, hogy valami nagy fába szeretné vágni a fejszéjét. Akkoriban divat volt a hasonló úgynevezett minisorozatok kutatása, ezért választotta ennek a lappangó sorozatnak a feltárását, amelyből kikerekedett Picasso egy délutánja, míg a Rotonde kávéháztól elsétálnak, elbohóckodnak barátaival az Eglise Notre Dame des Champs templomig. Ezzel sikerült egy kicsi dologban, egyetlen délutánban valami nagyot, egy egész kort felmutatni. Hisz ezeken a képeken még a mellékszereplők is világhírűek lettek. Feltűnik Kisling, a lengyel festő, vagy a fényképein soha nem nevető Modigliani, aki itt az egyik fotón felszabadultan kacag. A társaság egyik középpontja Max Jacob, a folyton bohóckodó, kopasz költő. Itt van a hórihorgas poéta, André Salmon, aki Picasso korszakfordító festményének, az Avignoni kisasszonyoknak a címét adta. A dél-amerikai származású festő, Ortiz és a sisakszerű fejfedővel megjelenő Pâquerette, a divatmodell, Picasso akkori barátnője. És pláne világhírű a fotós, aki azért nincs ott egy képen sem, mert végig a kamera mögött állt: Jean Cocteau. Aki feltehetőleg – ez Klüver feltevése - éppen ezen a délutánon kérte fel Picassót, hogy a párizsi Orosz Balett számára tervezzen díszleteket és jelmezeket a Parade című darabhoz. Ennek bemutatója aztán a következő esztendő nagy botránya lesz, és persze a művészettörténet újabb fontos hivatkozási pontja, melynek tehát fogantatása pillanatait őrzi a Füreden még egy hétig látható fotósorozat.