Steven Seagalról sok minden eszébe juthat az embernek. A mozifilmjei például. Páratlanul népszerűek voltak hazánkban az 1990-es években, mert megcsillantotta harcművészeti tudását: igazi aikidómester ő, aki még Japánban is praktizált. Később kiderült, hogy Seagal aktív környezetvédő, sőt állatjogi harcos, meg Tibet védelmezője és a dalai láma támogatója. A meglepő és meghökkentő (aztán a botrányos) dolgok listáját lehetne folytatni, de visszatérve kulturális karrierjéhez, fontos megemlíteni, hogy zenél is. Sőt, ma koncertet ad a Budapesti Kongresszusi Központban.

Steven Seagal Romániából örökbe fogadott kutyájával, Griveijel Bogdan Cristel / Reuters

– A blues fekete zene, még a rabszolgaság idején terjedt el elsősorban Mississippiben, Alabamában, Louisianában és Tennessee-ben, Memphisben – állapította meg lapunknak Steven Seagal, és hozzátette: – Én csak egy őszinte fickó vagyok, aki szereti játszani.

Sietve le kell szögeznem, hogy nem mondható a szavak emberének. Vagy pontosabb úgy fogalmazni: a kérdésekre példásan rövid válaszokat ad. Annyit azonban elmondott még: a repertoárja a delta blues és a country keveréke, és némileg áthangszerelik az autentikus dalokat. Ha már ennyire érdeklődöm, lelkesen pontosít: úgynevezett hill country bluest játszanak, ezen nőtt fel gyerekkorában. A 62 éves, a michigani Lansingben született színész egyébként a Tűz a mélyben (1997) című mozijában már a vásznon is megmutatta, hogy ha kell, meg tudja szólaltatni a hangszert, de erre csak legyint: – Összesen egy country nóta volt.

Mint mindenki, különleges viszonyban áll a kedvenc hangszerével, egy 1957-es Fender Stratocasterrel, amelynek „kemény és zord férfiként” nem adott nevet. – Csupán módosítottam a pickupon – rendezi le a kérdést száraz szakmaisággal.

Hiába a zene a lényeg ezúttal, nem lehet szó nélkül hagyni a filmjeit sem. Nemrégiben ő rendezte Michael Caine-t a Háborgó mélységben. – Csodálatos volt, Caine egy zseni, aki nagyon sokat készült. Mindig is akartam egy ilyen művésszel dolgozni – summázza a lényeget Seagal. Azon már meg sem lepődünk, amikor őszintén bevallja: a színészkedés neki csak azért fontos, hogy a számlákat kifizesse, a családját eltartsa. Magát a filmezést élvezi, de sosem volt igazán olyan fontos, mint a zenélés, „amely nélkül levegőt sem kapna”.

Mindenesetre színészi pályafutásának csúcsa az Úszó erőd és a folytatása, a Száguldó erőd volt. Sok éve kering a pletyka az esetleges harmadik részről, Seagal megerősíti, hogy ő szívesen eljátszaná ismét a szakácsnak száműzött szuperkommandós szerepét. Már csak azért is, mert a valóságban egyáltalán nem tud főzni, a konyha ismeretlen terep a számára.

Steven Seagal az 1960-as években lett buddhista (ezért nem érdekli az öregedés, a szakmai klisék), a dalai lámát élete nagy tanítójának tartja, de ennek a vallomásnak a fénye kicsit megszürkül, mert kiderül, hogy az egykori akciócsillag most már az oroszokhoz húz: tavaly, „barátja”, Igor Keszajev oligarcha kérésére orosz fegyverek reklámarca volt. Az amerikai importkorlátozások eltörléséért is lobbizik majd Washingtonban. – Szeretem Oroszországot és Amerikát is – mondja szabadkozás nélkül a sztár, aki szavai szerint csak jót akar mindenkinek. Most olvasóinknak is üzeni, hogy Vlagyimir Putyin a történelem legnagyobb kvalitású vezére, sőt az ő személyes jó barátja. Lelke rajta.