Egy majdnem új színház

Az előadó-művészeti törvény elindításakor sajátos helyzetbe került a tatabányai színház még Harsányi Sulyom idejében. Mivel bevezetése előtt éppen felújították a színházat, igen hátrányos helyre kategorizálták a teátrumot. Egyszeri kompenzációt kaptak, de aztán mintha erről megfeledkeztek volna az állami szervek. A módosításkor már kiemelt művészeti intézmény státuszt kapott, és a gazdasági mutatók változásával nőtt az éves költségvetésük is. 2010-ben 124 millió forint volt az állami és 143 millió az önkormányzati támogatás, a következő évben az állami 104 millióra esett vissza, az önkormányzati viszont 160 millióra nőtt. Ekkor produkáltak már majdnem százmillió forint saját bevételt is.

2012-ben összesen két-kétmillióval kaptak többet mindkét forrásból. A saját bevételük viszont 127 millióra nőtt. Tavaly 109 milliós állami és 169 milliós önkormányzati pénzzel számoltak, ehhez jött 151 millió saját bevétel. Az idén hárommillióval csökkent a tatabányai forrás, de 128 millióra tornázták az állami támogatást. Ehhez kellett az is, hogy 2010 óta százzal több előadást játsszanak egy évadban, a nézőszám pedig 29 ezerről 52 ezerre ugorjon. (Az előadás- és nézőszámban benne vannak a koprodukciós és a tájelőadások adatai is.) Az állami és az önkormányzati támogatás nem elég az intézmény fenntartására, ráadásul a helyiek anyagi viszonyait ismerve nem emeltek sem bérlet-, sem jegyárat. Ezért igyekeznek évről évre növelni a saját bevételüket pályázati pénzekből és másból, valamint a mecénások társaságiadó-jóváírásával járó taóval.

Ezek a pénzek is szükségesek a most toborzott társulat fenntartására. Ehhez egyébként a helyi önkormányzat is hozzájárult 25 millió forinttal. Crespo Rodrigo azt reméli, a státuszbővítéssel az állami normatíva szintén növekedni fog, mert úgy tudja, a többi vidéki színház támogatásához mérten százmilliós a lemaradásuk. Még olyanokhoz hasonlítva is, amelyeknek nem olyan jók vagy azonosak a gazdasági eredményeik, mint nekik. Arról is beszéltünk az igazgatóval, hogy Tatabányán még mindig meglehetősen kevés előadást ér meg egyegy produkció. A nagyszínpadiak 10-12-t, a stúdióbeliek 20-25-öt. Kivételek a zenések, A dzsungel könyve 37. alkalomnál tart. A legnagyobb prózai sikerük Ibsen Nórája, amely harmadik évada megy a stúdióban. A testőr koprodukció, Győrben és Tatabányán összesen 46-szor adták.