galéria megtekintése

Egy kis vudu Berlinből

0 komment


Bárkay Tamás

Eredményekben gazdag vudu szertartásokat, avagy vidám, zenés-táncos mexikói halottak napi tömegrendezvényeket idéz e heti műtárgyunk, ez a megkapó nyakékezet.

Minden ízében és részletében egzotikus tájakról behurcolt szuvenír benyomását kelti, de jól sejtik, hogy egy ismeretlen tárgyalkotó munkája nem tudta volna kiharcolni magának ezeket az előkelő hírlaphasábokat, úgyhogy tehát: a kompozíció az előzenész- és képzőművész-legenda, Prince Januar Tova, azaz Baksa-Soós János munkája. Berlinből.

Egzotikus tájakról behurcolt szuvenír benyomását kelti
Egzotikus tájakról behurcolt szuvenír benyomását kelti
Koncz György / Népszabadság

Baksa-Soós 1948-ban született, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elitjének kedvelt szállásterületére, tehát a Rózsadomb tetejére, más kiválóságok mellett Fock Jenő és ­Losonczi Pál meghitt tőszomszédságába, értelmiségi családba. Első zenekarát a Lórántffy Zsuzsanna ­gimnázium nem kifejezetten eminens tanulójaként hozta létre, Wastaps címen, de a kaland nem tartott sokáig. 1968 őszén megismerkedett Bianki Iván gitárossal (hazánkban ő játszott először kétnyakú gitáron), Doleviczényi ­Miklóssal (a polbeat köpönyegéből előbújt orgonistával), Kisfaludy András dobossal (később dokumentumfilm-rendező lett) és Imre Attila basszusgitárossal (ő volt az egyetlen, aki iskolai keretek között is tanulmányozta a muzsikát), és létrehozta második, egyben utolsó együttesét, amely majdnem a Buxa nevet kapta, de végül szerencsére inkább Kex lett.

 

Látjuk, hogy végül csak az x maradt, aminek nyomós oka van: Jánosunk respektálta nővére, Vera álláspontját, miszerint beategyüttes nem lehet meg x nélkül – árulta el élénk érdeklődésünkre a tárgyat őrző rockzenei szakíró, Baksa-Soós gyerekkori barátja, Zoltán János, aki hamarosan életrajzi kötetben eleveníti meg a művész alakját. 

A Kex, a belvárosi egyetemista ifjúság kedvelt beatzenekara – amelyben Somló Tamás, Babos Gyula, Závodi János és Tóth János Rudolf is feltűnt – 1969-ben, a hegyvidéki Jókai Klubban robbant be a köztudatba, és elképesztő ívet futott be. De volt itt egy elég nagy baj: Baksa-Soós kezdettől fogva rettentően irritálta az államhatalmi szerveket, főleg azután, hogy az Egyetemi Színpadon egy 1970-es performansz keretében finoman, de konkrétan kigúnyolta a Népszabadság szalagcímeit. Állandóan figyelték, külön embert állítottak rá, akinek egyik Gara fedőnéven aláírt jelentésében ez olvasható: „Baksa Soós János politikai élcelődései, gunyoros megjegyzései magasan túllépik a szocialista erkölcsben megengedett határokat.” Rendszeresen bevitték, többször megverték nyílt utcán vagy kevésbé nyílt kapualjakban, egy alkalommal annyira durván, hogy kis híján ottmaradt. Ezután határozta el, hogy elég volt, disszidál.

Rajongója, Rajk Lászlóné közbenjárására kapott útlevelet, amellyel – testvéreivel, a már említett Verával és Krisztinával – 1971 őszén Németországba távozott. Végül Berlinben horgonyzott le mint már akadémiát végzett képzőművész. A rendszerváltás után többször járt itthon, számos kiállítása volt, amelyek közül a 2007-es székesfehérvári tárlat volt a legemlékezetesebb. A nyakéket egy ilyen látogatás alkalmával ajándékozta barátnőjének, Vida Judit képzőművésznek – tőle került aztán a gyűjtőhöz.
Baksa-Soós János tavaly súlyos bakteriális fertőzést kapott, állapota válságos.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.