Eredményekben gazdag vudu szertartásokat, avagy vidám, zenés-táncos mexikói halottak napi tömegrendezvényeket idéz e heti műtárgyunk, ez a megkapó nyakékezet.
Minden ízében és részletében egzotikus tájakról behurcolt szuvenír benyomását kelti, de jól sejtik, hogy egy ismeretlen tárgyalkotó munkája nem tudta volna kiharcolni magának ezeket az előkelő hírlaphasábokat, úgyhogy tehát: a kompozíció az előzenész- és képzőművész-legenda, Prince Januar Tova, azaz Baksa-Soós János munkája. Berlinből.
 |
| Egzotikus tájakról behurcolt szuvenír benyomását kelti Koncz György / Népszabadság |
Baksa-Soós 1948-ban született, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elitjének kedvelt szállásterületére, tehát a Rózsadomb tetejére, más kiválóságok mellett Fock Jenő és Losonczi Pál meghitt tőszomszédságába, értelmiségi családba. Első zenekarát a Lórántffy Zsuzsanna gimnázium nem kifejezetten eminens tanulójaként hozta létre, Wastaps címen, de a kaland nem tartott sokáig. 1968 őszén megismerkedett Bianki Iván gitárossal (hazánkban ő játszott először kétnyakú gitáron), Doleviczényi Miklóssal (a polbeat köpönyegéből előbújt orgonistával), Kisfaludy András dobossal (később dokumentumfilm-rendező lett) és Imre Attila basszusgitárossal (ő volt az egyetlen, aki iskolai keretek között is tanulmányozta a muzsikát), és létrehozta második, egyben utolsó együttesét, amely majdnem a Buxa nevet kapta, de végül szerencsére inkább Kex lett.
