Az ügy kipattanása után Böjte József, a fesztivál művészeti vezetője közleményben adta hírül, hogy lemondták Petrás Mária részvételét, akit a Muzsikás Szól a kakas már… címmel meghirdetett koncertjén Herczku Ágnes fog helyettesíteni a zsinagógában. Erre jött a Magyar Nemzet: „Valótlanságokkal vádolták Petrás Máriát.” Hamar Dániel, a Muzsikás tagja a cikkben bejelentette, hogy az együttes szolidaritást vállal Petrás Máriával, a „tiszta lelkű csángó asszonnyal”, ezért kénytelen lemondani a koncertet.
Fokozta a zűrzavart, hogy a fesztivál szervezői hirtelen jött betegséggel magyarázták a koncert lefújását, amit a Válasz.hu – az újból megszólaltatott Hamar Dániel nyilatkozatára alapozva – hamisításnak nevezett. A teljes igazságot nehéz kibogozni.
Lapunkhoz mindenesetre eljutott egy e-mail, amely szerint a Muzsikás koncertjeit szervező produkciós iroda valóban az egyik tag betegségére hivatkozott a fellépés lemondásakor. Az illető zenészt kórházba kellett szállítani, „ha kell, az orvosi igazolást is mellékelni fogjuk”. Az e-mailben Petrás Mária szóba sem került.
Közben az internetet elöntötte a fortyogó népharag. A Magyar Nemzet cikke nyomán az a vélekedés rögzült, hogy a fesztivál szervezői egy olvasói levél hazugságainak hitelt adva ártatlanul meghurcoltak egy csodálatos művészt. Kevesen törődtek azzal, hogy Böjte József nem olvasói levél, hanem bizonyítékok alapján döntött: „Sajnálom, nem tudtam, de a megkapott dokumentumok alapján meggyőződtem arról, hogy a művésznő részt vett olyan rendezvényeken, amelyek szélsőjobboldali jellege méltán váltott ki ellenérzést a zsidó közösség körében.”
Petrás Mária idén fellépett az úgynevezett Wass Albert-maratonon és énekelt ifjabb Hegedűs Loránt lelkész templomában, akinek szélsőséges, antiszemita nézeteitől a református egyház vezetői is többször elhatárolódtak. A zsidó fesztivál művészeti vezetője elkövette azt a hibát, hogy ezeket a konkrétumokat csak később hozta nyilvánosságra. Addigra már a Válasz.hu és a kultúrkampfot emlegető Fidelio.hu is bocsánatkérést követelt a hitközségi vezetőktől meg a szervezőktől.
|
Latorcai Csaba helyettes államtitkár is bocsánatkérést várt. A közönség kifütyülte
Szigetváry Zsolt / MTI |
A fideszes holdudvaron kívüli értelmiségieket is felháborította, hogy micsoda méltánytalanság érte Petrás Máriát. Facebookos bejegyzésében Somogyi Zoltán szintén abbéli reményét fejezte ki, hogy a szervezők bocsánatot kérnek Petrás Máriától (és mindent elkövetnek, hogy mégis fellépjen). A magát baloldali liberálisként meghatározó Babarczy Eszter a naponta újratermelt „kultúrmocsár” példájának minősítette az ügyet.
Babarczy érvelése azon alapult, hogy nincs jelentősége, milyen rendezvényen lépett fel korábban Petrás. Elfogadhatatlan, hogy egy művészt, aki népszerű valamelyik oldalon, a másik oldal karanténba zárjon. Babarczy Esztert ez a felfogás arra a „náci és bolsi” gondolkodásra emlékezteti, amely mintegy fertőző betegségként tekintett egyes személyekre vagy művészi irányokra. Első felindulásában Babarczy személyesen is elmondta Petrás Máriának, „mennyire szégyellem az egész fertőzetet, aminek most áldozatul esett”.
Mindez semmiség ahhoz a túlméretezett hisztihez képest, amelyet Schiffer András eresztett meg. Az LMP társelnöke – mintha a Kuruc.info szókészletéből merített volna ihletet – arról értekezett, hogy
a Muzsikást és Petrás Máriát a „bérrettegők” kényszerítették a zsidó fesztiváltól való távolmaradásra.
Akárhány antirasszista kampánynál többet ért volna, ha Petrás elénekel egy csángó népdalt a zsinagógában – írta Schiffer. A „hipertoleránsok” azonban sokadjára bedőltek a „véleményterroristáknak”, ezzel több kárt okoztak az együttélésnek, mint a „szélsőjobbos portálok egész éves munkássága”.
Schiffer András végezetül – a Fidelio.hu fordulatát átvéve – mindenkinek „kellemes kultúrkampfot” kívánt. Petrás Mária védelmezői szemérmesen szó nélkül hagyták azt a penetráns zsidózást, ami zabolázatlanul áradt a netes fórumokon. Nem tértek ki arra a közleményre sem, amit a Hazatérés temploma gondoksága (ifjabb Hegedűs Loránt és csapata) adott ki Petrás mellett. Az ettől a társaságtól megszokott színvonalú szöveg egyetlen mondaton belül eljutott a Mazsihisztől az izraeli hadsereg „gázai népirtásáig”, majd arra szólította fel a jóakaratú embereket, hogy mindaddig ne vállaljanak közösséget a Dohány utcai zsinagóga „gyülekezetével, ameddig hivatalban vannak a nyílt istentelenséget és embertelenséget képviselő vezetőik”.
Ifjabb Hegedűs újabb kirohanása jól illusztrálja, miért összeférhetetlen a Hazatérés templomában uralkodó közeg egy zsidó (vagy bármilyen más, gyűlölködéstől mentes) fesztivál szellemiségétől. Böjte József már hetekkel a népszavás olvasói levél megjelenése előtt számolatlanul kapta a tiltakozó telefonokat és e-maileket, amiért Petrás Máriát színpadra engedik a zsinagógában. A botrány mindenképpen elkerülhetetlen volt: a művészeti vezető a kisebbik rosszat, az erkölcsileg leginkább igazolható lépést választotta.
A helyzet azonban ezúttal sem egyértelműen fekete vagy fehér. Férjétől, Döbrentei Kornél költőtől eltérően Petrás Máriának nem tulajdoníthatunk uszító kijelentéseket.
Szerepelt ugyan szélsőjobbos rendezvényeken is – például egy horthysta megemlékezésen Kenderesen –, de nem beszédeket mondott, hanem csak énekelt.
Nem markáns alakja a szélsőjobboldali szubkultúrának. Ha az volna, Böjte József is tudott volna róla, és a Muzsikás, amely rengeteget tett a magyar zsidó zenei hagyomány megőrzéséért, nem hívta volna meg vendégszerepelni. Nyilvánvalóan nem antiszemita, különben aligha vállalta volna a zsinagógába szóló felkérést.
Minden megnyilvánulása arról tanúskodik, hogy Petrás Mária a kereszténységét mélyen átélő művész. Hiteles személyiség. Pont ezért kellene elgondolkodnia azon – ez az érem másik oldala –, hogy esetenként milyen eszméket szolgál. Ha nem vette észre, miféle emberek veszik körül a Hazatérés templomában, akkor súlyos bajok vannak a valóságérzékelésével. És nem szabad csodálkoznia azon, hogy ilyen előzmények után nem látják szívesen egy zsidó kulturális fesztiválon. Legitim és értelmes vitát lehetne folytatni arról, hogy milyen módszerekkel kell elkezdeni a szekértáborok felszámolását.
Csakhogy azok, akik az empátia legkisebb jele nélkül, válogatott szidalmakkal estek neki a szervezőknek, megfosztottak bennünket ettől a lehetőségtől.
A kormány nagy plénum előtt sokáig nem nyilvánított véleményt, de aztán gyorsan behozta a lemaradást.
Eredetileg úgy volt, hogy a Dohány utcai zsinagógában a kormány részéről Lázár János nyitja meg a fesztivált. A „körülményekre tekintettel” a miniszter visszalépett, a feladat Latorcai Csabára, a Miniszterelnökség helyettes államtitkárára hárult.
Latorcai nem pusztán utalt a kínos Petrás-ügyre, hanem hosszan beszélt róla. A szervezők érveit tökéletesen figyelmen kívül hagyva – egyebek mellett – kijelentette: „A fesztivál egyik csúcspontjaként, a magyar és a zsidó kultúra egymás mellett élését szépen szimbolizáló programja azért marad el, mert egy ellenőrizetlen dokumentum – olvasói levél – alapján olyan bélyeget akartak ráragasztani egy köztiszteletnek örvendő művészre, Petrás Máriára, ami emberileg, erkölcsileg messze áll tőle, ugyanakkor alkalmas volt arra, hogy nevét besározzák, és kárt tegyenek ennek a fesztiválnak is. A párbeszéd ezernyi színben pompázó mezei csokrába tüskés tövis került.”
A kormány képviselője talán abból a feltételezésből indult ki, hogy a helyszínre tekintettel a közönség türtőztetni fogja magát. Bár egyszer félbeszakították, jó ideig úgy tűnt, így is lesz.
Amikor azonban a helyettes államtitkár az egybegyűltek értésére adta, hogy a kormány bocsánatkérést vár el a Mazsihisz vezetőitől, tüntető tapsvihar és dobogás tört ki a zsinagógában. A szónokba beléfojtották a szót.
Böjte Józsefet, a művészeti vezetőt szemelték ki tisztáldozatnak. Bocsánatot ő sem kért, viszont a „konfliktushelyzet feloldása” és a kormánnyal való együttműködés fenntartása érdekében a megnyitó másnapján lemondott posztjáról.
