|
| Klasszikus nyomozó: Sir Arthur Conan Doyle hőse, Sherlock Holmes |
A sokat emlegetett utolérésnek mindig a tömegtermelés az előfeltétele. Ahhoz, hogy remekművek szülessenek, meg kell szilárdulnia és differenciálódnia kell a műfajra jellemző beszédmódoknak. Még nem értük utol a mintaadó irodalmakat, szögezi le Szilasi, de a magyar termelés jelen volumenéből még bármi kisülhet.
A jó kriminek, véli Radnóti, a már enyhe Kádár-korszakban is cenzurális akadályai voltak. Nem közvetlen cenzori hivatalra gondol, hanem valamiféle absztrakciós kényszerre, ami a nagyon ígéretesen induló Vavyan Fable esetében is azt eredményezte, hogy az ígéretet nem tudta beváltani. Kondor első regényei viszont már fölszabadultak ettől a korláttól, jó figurák, veszélyes és csavaros történetek, zaftos világ jellemezte őket. A bűnös Budapest regénysorozatának utolsó darabjai azonban már csalódást okoztak, a kifáradás jeleit mutatták.
S hogy miért tűntek el a Kádár-korszak krimiíró sztárjai? Mert eltűnt az a világ, eltűntek azok a problémák, oda a hidegháború, a Golffal hazatérő, ármánykodó ’56-os magyar emigráns CIA-kapcsolatai már senkit sem érdekelnek, válaszolja Szilasi. Retróban, cuki áthallásokkal, persze ma is lehetne írni efféléket, de a Kádár-korszakból e zsánerben csak Rubin Szilárd alkotott maradandót Mulatság a farkasveremben című regényével.
Csabai és Babiczky Tibor művei gondolati összetettségükkel és nyelvi igényességükkel jócskán megemelték a műfaj presztízsét, magyarázza Szilasi. Azt azonban nem jelentené ki, hogy ezzel a lenézett műfaj irodalmi rangra jutott. Európában az irodalom funkcióit jórészt átvette a nemes lektűr. Ez egyrészt megtisztította az irodalom profilját, megszabadította végre a tanít-nevel-szórakoztat terhes hármasságától, másfelől megnemesítette a lektűrt, mert rábízta az európai kultúra alapértékeinek szórakoztató, nevelő, tanító forgalmazását, karbantartását. Csudálatos könyvek ezek, teszi hozzá, a presztízs is emelkedett, de Csabai nem lektűr, Kondor pedig nem irodalom.
– Lengyel Péter nagy példát szolgáltat rá, s újabban Babiczky is figyelmeztet arra, hogy krimi és magasirodalom összeérhet. Mint ahogy összeért útja elején, Edgar Allan Poe-nál – figyelmeztet Radnóti.
A világirodalomban sok példa van arra, hogy a színes borító mögött nagy irodalom bújik meg: régebben a Hemingwaynél jelentősebb Raymond Chandler, újabban a skandináv krimiboom – nevezhetjük csodának is – nem egy alkotója. Ami a hazai szakmát illeti, egyre inkább növekszik a hajlam az elfogadásra, teszi hozzá a kritikus, hiszen Rejtőről komoly irodalomtörténeti értekezések születnek, a művészetfilozófus Bárány Tibor pedig teljes komolysággal és fegyverzetben szokott volt krimikritikákat írni. A hazai olvasóközönség pedig emlékezzen Babitsra, a nagy krimirajongóra.
S hogy mitől olyan divatos a hazai olvasók számára a krimi királynője, Agatha Christie?
A furfangos történetek rafinált elbeszélései mögött olyan életszerű, tapasztalati bölcsességek húzódnak meg, amelyek ma is értékes olvasmányokká teszik ezeket a könyveket, véli Szilasi. Tematikus kapcsok nélkül is segítenek megérteni ezt a mai világot.
– Hát mert remek – válaszolja Radnóti. Talán nem olyan irodalmi érték, mint Chesterton, Hammett vagy Chandler, vagy Elmore Leonard, vagy Lawrence Block, továbbá Jo Nesbo, Henning Mankell vagy Wolf Haas, nem beszélve a nőírók tekintélyes számától, de zárt láncú rejtélyei ma is elevenek. S tudott valamit, amit nála nagyobb írók is ritkán: hősei néha kilépnek regényei lapjairól, s önálló mitikus figurákká válnak. Amiképpen Don Quijote, azonképpen Miss Marple.
Páros nyomozás
Az idén Békés Pál-díjjal kitüntetett Csabai László a két Szindbád-regény után új kötettel jelentkezett nemrég. A Száraz évszak páros novellák (a szerző szavaival élve „duovellák”) gyűjteménye.
Az olvasás ezúttal is izgalmas nyomozást ígér, hiszen minden apró motívumnak jelentősége van, és a könyvben előrehaladva egyre inkább megerősödik a sejtés, hogy valami nagy és sötét titok lappang a háttérben.
