„Az életünk veszélyben van” - Interjú Dörner Györggyel

– Mi vonzotta a Tháliában, ha inkább maradt volna?

– Egyre nő a nézőszámunk, és a Nagymező utcai nagyobb színház.

– A Népszabadságnak azt nyilatkozta: 75%-os az Újszínház nézettsége. Pedig le kellett venni előadásokat az alacsony érdeklődés miatt. Akkor mi célból kell nagyobb színház?

– Ezt rosszul tudja. Nyolcvan százalékkal mennek az előadásaink, tehát telt ház van. Nem azért veszünk le előadást, mert nem nézik. Csak a népszerű musicaleket lehet hosszú éveken át műsoron tartani.

– Nyolcvan százalék nem telt ház.

– De lényegében annak tekinthetjük. Nem tud nekem olyan színházat mutatni, ahol minden előadás száz százalékkal ment vagy megy.

– A két színház között csak az épület mérete különbözik? Ez magyarázza, hogy szinte ugyanazt a pályázatot adta be?

– Nem ugyanazt írtam, hanem hasonlót. A hasonló nem ugyanaz.

– Ugyanazokat a darabokat játszotta volna ugyanazok rendezésében.

– Igen. Tudja egyébként, mit furcsállok? A Tháliára csak két pályázat érkezett, nem is értem, miért. Jóhiszemű ember vagyok, ezért azt gondolom, hogy az Újszínházra, vagyis a helyemre azért pályáztak olyan sokan, mert a pályázat kiírásában szerepelt, hogy klasszikus és kortárs magyar szerzők műveit kell bemutatni. Ezek szerint egyre több színházi embert érdekelnek a magyar szerzők, ez nagy öröm.

– Gyökössy Zsolt darabja, a Második teríték a napi aktuálissal, napi politikával játszik. A menekültkérdéssel, a muszlim és keresztény kapcsolatokkal, a terrorizmussal. Miért vették elő?

– Az aktualitás nem politika. Manapság a fogalmak összekeverednek, és elvesztik a valódi jelentésüket. Ne essünk mi is ebbe a hibába. Az örök érvényű politikus darabok érdekelnek. Ez a mű az életünkről szól, azért vettük elő, mert az életünk a XXI. században veszélyben van...

– Elmegy a népszavazásra?

– Igen.

– És elárulja, mire fog szavazni?

– Nem.

– Szántó Péter, a színház ügyelője és Herczeg Tamás színész közösen pályázott az Újszínházra. Szerintük előfordult, hogy tavasszal elbocsátotta a fél társulatot, hogy ne kelljen fizetést adni nyáron. A szerződések miatt a főpolgármester lépett közbe.

– Ez butaság.

– Szóval nem igaz.

– Ez butaság és félrevezetés. Ennek a színháznak egyszemélyes, felelős vezetője vagyok. Úgy teszem a dolgom, ahogy a legjobban látom. Egy ügyelő más szempontból lát és értékel helyzeteket, de az az ő dolga.

– Az sem igaz, hogy a női munkatársak előnytelenebb szerződést kapnak? Magasabb követelményekkel, alacsonyabb bérrel?

– Köszönöm a kérdést, nem akarok rá válaszolni. Passz. Miért nem mondja, hogy apartheid vagyok? Álljon elő a farbával, mondja ki: ön nőgyűlölő. Sőt, ha már a végletek felé közelít a beszélgetésünk, tegyük hozzá, halt is meg itt színész. De azt ne írják az én számlámra.

Fotó: Földi Imre / Népszabadság

– Azt talán tényleg nem az ön számlájára írják.

– Akkor az elbocsátásokat miért? Azt bocsátom el, akivel nem tudok együttműködni. Miért kapok olyan kérdéseket: miért végzem a dolgomat? Egy konyhai alkalmazott miért dobja ki a romlott élelmiszert? Nem akarja használni. Ugorjunk!

– A szakmából többen bojkottálták az Újszínházat. Próbál ez ellen tenni?

– A színházi szakma kisebb része bojkottált. Összerakom az évadot, igazgatom a színházat, csinálom az előadásokat, de az nem rajtam múlik, hogy mindez érdekli-e a sajtót. 

– A műsorpolitikában változtat?

– Nincs szükség alapvető változásra. Talán vidámabb előadások kellenének. A műsorpolitika marad: egyelőre magyar szerzőket fogunk játszani, szerencsére sokan vannak. Világszínvonalon írnak, írtak. Külföldieket azért nem játszunk, mert megteszik mások.

– Miért, magyar darabot nem játszik a többi színház?

– Dehogynem. Angliában van olyan teátrum, amelyik csak ­Shakespeare-t játszik. Magyarországon legyen egy olyan, amelyik csak magyart. Felőlem a Vígszínház is lehetne ilyen. Egyébként azt vettem észre, hogy ebben az évadban a nagyok közül is több színház magyar évadot hirdetett. Már az operaháznak is vonzó ez a tematika, talán hozzájárultam ehhez valamivel.

– Gondolja, hogy ön miatt csinálnak magyar évadot?

– Biztos vagyok benne. Remélem, ez folytatódik.

– Hogy állítja össze az évadot? Mik a szempontjai? Színészekre keres darabot? Vagy kevéssé ismert drámákat keres?

– Nem kezdem felsorolni a szempontjaimat, boldogan állok rendelkezésre egy hosszabb interjúban. Lesznek kortársak és klasszikusok fele-fele arányban: A második teríték után, október közepén A kőszívű ember fiainak lesz premierje, majd egy Szerb Antal-bemutató jön, az Ex, Móriczot is játszunk, a Sáritangót, Kocsis Istvántól a Megszámláltatok fákat, Kulcsár Lajostól a Zserbótangót.

– Amikor először kinevezték, a társulat művészeinek egy része nem az ön művészi kvalitásai, hanem a nézetei miatt hagyta ott a színházat. Bántotta?

– Évad közben senki nem ment el, mert az szerződésszegés lett volna, és én február elsejétől kezdtem a munkát. Aki akart, elment az évad végén. De ez minden színházban így van. Hogy a politikai nézeteim miatt? Lényegtelen. Ha azért megy, mert sárga a hajam, az is érdektelen.