Mitől aggódhat jobban egy nagymama, mint ha elrabolják legkedvesebb muzsikáló kávédarálóját? Talán ha unokájának, a piros sipkás Paprika Jancsinak és legjobb barátjának, a mohazöld kalapos Vitéz Lászlónak nyoma veszik. És hát ki mást hibáztathatnánk ezért, mint a héttőrös, borspuskás Torzonborzt? Ő az a jómadár, aki egyszer díszpinttyé is változik.

A gyerekeket egy cseppet sem zavarja, hogy a színészek papírról olvassák a mesét Teknős Miklós

A német gyerekek 1962 óta ezzel a mesesorozattal nőnek fel. Olyan ez nekik, mint nálunk Lázár Ervintől a Négyszögletű kerek erdő vagy Csukás Istvántól a Pom Pom meséi. A kalandos-mulatságos történeteket – amelyek boldoggá tesznek kisebb és nagyobb gyerekeket is – az író Otfried Preussler három lányának dedikálta: Renatének, Reginének és Susannének.

Ők még fekete-fehér F. J. Tripp-illusztrációval látták az első kiadást, amelyet a szerző 90. születésnapjára ajándékképpen kiszíneztetett a német kiadó. A mesetrilógia, amelyet több mint harminc nyelvre fordítottak, nem tudni, miért maradt ki eddig a hazai szórásból.

A „Torzonborz, a rabló” mesékért 2013 óta rajonghatnak a magyar gyerekek. És hogy ezt teszik is, jól mutatja a szombat délelőtti Katona József színházbeli ingyenes felolvasás: csurig tele a színház kávézójában berendezett nézőtér. Az első részt tavaly kapták meg a gyerekek magyarul, a folytatást kérték már a Jézuskától is, de csak húsvétra érkezett el a Kolibri Kiadó gondozásában, Nádori Lídia fordításában, Orosz Anett szerkesztésében.

Ígérik, ősszel jön a befejező kötet is, a Torzonborz megjavul. Lehet várni újra a karácsonyt. A felolvasószínházban négy részletet ad elő Kiss Eszter, a Katona József Színház tagja, valamint a harmadéves színművészeti egyetemisták, Dékány Barnabás, Dóra Béla és Böröndi Bence.

A gyerekeket cseppet sem zavarja, hogy a színészek papírról olvassák a mesét és folyamatosan szerepeket cserélnek. Szinte fel sem figyelnek arra, hogy néha egy-egy arrajáró bebámul a kirakaton. Üvöltve segítenek a rablónak, akimég háromig sem tud számolni, bekiabálják, mit jelent az, hogy dobozolni meg karcer.

Nézik a színpadot, majszolják a pogácsát, satírozzák az ajándékba kapott színezőlapot, amelyről kirajzolódhat, mitől ijedt meg Torzonborz. A mese végére pedig felmásznak a színpadra, vigasztalják a bebörtönzött rablót, és megosztják saját élményeiket mondjuk a gombamérgezésről.

A felolvasás után nem kell még hazamenni. Lehet lapozgatni a könyvekben, felpróbálni a kellékeket. Kattognak az okostelefonok és a fényképezőgépzárak: kisgyerek Paprika Jancsiként, másik Torzonborzként kalitkával a fején. Hetyke bajusszal sétál egy Hófehérke kinézetű kislány, és ősz parókában, szemüveggel parádézik egy kisfi ú. Mert mi lehetne természetesebb annál, mint hogy egy ilyen mesés délelőtt bárkiből bármi lehet, rabló vagy pandúr, Paprika Jancsi (barátainak csak Jancsi) vagy ötévesen ősz hajú nagymama?!