A Sam Mendes vezette zsűri némi meglepetésre, az amerikai Tom Fordnak, az Éjszakai ragadozók rendezőjének adta az Ezüst oroszlánt. A mű középpontjában lévő Susan (Amy Adams) házassága épp lecsengőben van, amikor kap egy kiadás előtt álló regényt az első férjétől (Jake Gyllenhaal), ami egy férfi kálváriáját írja le, akinek feleségét és gyermekét megerőszakolják és megölik. A mű igencsak megosztotta a kritikusokat, akik szerint Ford egy olcsó bosszúfilmet rendezett, míg a direktor szerint, csupán a traumatikus fájdalommal járó veszteség drámájáról van szó – ennek kapcsán némi vita is kialakult az alkotók és az újságírók között a sajtótájékoztatón. A rendezői díjat megosztotta Mendes zsűrije a mexikói Amat Escalante és az orosz Andej Koncsalovszkij között. Kettőjük alkotásai igencsak különböznek, előbbi egy abszurd és öntörvényű mozit (The Untamed) jegyez, míg az utóbbi egy hagyományos holokausztdrámával (Paradise) diadalmaskodott.
|
Tom Ford
Alessandro Bianchi / Reuters |
Ha már amerikai filmet (is) elismer a zsűri, abban reménykedett a szaksajtó, hogy akkor az a Damien Chazelle rendezte Kaliforniai álom lesz, mivel a kritikusok szó szerint a csillagokig repítették a filmet. Ha nagy, csillogó oroszlánt nem is, de színészi díjat kapott a Whiplash rendezőjének új musicalje: a főszereplő Emma Stone-é lett a legjobb női alakítás díja. A férfiak mezőnyéből az argentin Oscar Martinez alakítását emelte ki a zsűri: a színész a The Distinguieshed Citizenben egy Nobel-díjas írót alakít, aki visszatér szülőföldjére, Argentínába, ahol viszont valóra válik a legrosszabb rémálma – a regényei karakterei életre kelnek.
|
Emma Stone
Mario Anzuoni / Reuters |
A hivatalos velencei versennyel párhuzamosan megrendezett Venice Days nevű szelekciót egy dokumentumfilm nyerte, a The War Show. A dán Andreas Dalsgaard és a szír Obaidah Zytoon műve egy szívszorító krónika a szíriai helyzetről. Utóbbi maga is aktívan részt vett az arab tavasz egyetemistáktól és fiatal művészektől kiinduló kulturális szerveződéseiben, így igen autentikus munkáról van szó. Az eseményekbe 2011-ben kapcsolódunk be és nyomon követhetjük, miképpen lett a Basár el-Asszad elnök elleni tüntetésekből fegyveres konfliktusok, radikalizálódás majd végül eljutunk az Izlám Állam megszületéséhez. Megismerünk bátor és művelt fiatalembereket, akik szinte mindannyian meghalnak a szemeink előtt mire eljutunk 2016-ig. Ráadásul, a történet itt nem is ért véget. Csak a film.
