galéria megtekintése

Csúnyarózsika

0 komment


Horeczky Krisztina

A klasszikus balett Bibliájának is nevezik Marius Petipa Csipkerózsikáját, melyet 1890-ben mutatott be a szentpétervári Mariinszkij Balett. A Csajkovszkij balett-trilógia második darabjára komponált „szentséges" opustól még a szűk szakmában is jó néhányan idegenkednek. Így voltam ezzel én is 2014-ig, amikor lenyűgözött az Angol Királyi Balett leporolt, technikailag emberfeletti produkciója, melynek pazar látványvilága olyan, akár egy életre kelt rokokó babaház.

Abban az évben láttam Sir Matthew Bourne gótikus vámpír-verzióját is, a fölvillanyozóan emancipált hősnővel. Az operaház balettegyüttese Sir Peter Wright 1984-es, a Birminghami Királyi Balettnek (egykori londoni Sadler's Wells Királyi Balett) készített négyfelvonásosát tűzte repertoárra.

Az 1926-ban született alkotó munkája és Philip Prowse dizájnja sűrítve tartalmazza mindazt, ami a XIX. századi romantikus baletteket paródia tárgyává teszi. Ilyen a néma­játék, melyet Rudolf Nurejev már az 1960-as években parlagfűként irtott.

 

A parókák szikkadt vattacukornak tűnnek, a királyi udvar egy szovjet utódállam oligarchája cifra palotájára emlékeztet, egyedi lakberendezési tárgyként az Ismeretlen Katona hősi emlékművével. Ennek tövében alussza százéves álmát a címszereplő egy pillepárnán.

Sir Peter Wright koreográfiája Philip Prowse színpadképével
Sir Peter Wright koreográfiája Philip Prowse színpadképével
Operaház

Az Orgonatündér a csillogó, csipkés ezüstruhájában rideg jégkirálynőt idéz, és hasonlóan a gonosz Carabosse-hoz ugyanannyit táncol, mint a nyugdíjas szerepkört betöltő, sokat ücsörgő Király (Apáti Bence): semmit. Papp Zsuzsanna, s a tátott szájjal hangtalanul kacagó Karina Szarkiszova az ízületkímélő sétákat széles, teátrális gesztusokkal vegyíti.

A bemutatón alacsonyan szállt a túlsúlyos Kékmadár (Makszim Kovtun), jellegtelenségben egymással versengett Auróra hercegnő és Florimund herceg „közünk nincs egymáshoz" párosa. Ám nem a mesterkélt Alija Tanikpajeva és Dmitrij Tyimofejev az oka annak, hogy szólóik és kettőseik olyan bágyasztóak, hanem Wright úr alapfokú pantomimmal ötvözött, harmatgyenge koreográfiája.

Az arctalan marionett­figurákkal teli, legalább fél évszázaddal ezelőtti esztétikát tükröző mesétlen mesebalettnél sokkal jobb Róna Viktor 1991-es munkája. Talán ezt lett volna érdemes felújítani, mindenesetre a gyermekeket a klasszikus balettől eltántorító, molyrágta brit szörnyszüleménnyel több mint elhibázott volt az operabalett amúgy tisztesen robotoló tagjait is vegzálni.

Magyar Nemzeti Balett: Csipkerózsika (Operaház)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.