A sírok megtalálása nem okozott különösebb meglepetést: egy 1684-es térképen gyönyörűen megjelölték a temető helyét, másrészről pedig a BTM munkatársai 2000-ben meg is szondázták a talajt, és a vizsgálat megerősítette a térképen ábrázoltakat. Mint az ásatás vezetőjétől megtudtuk, a nyugat–kelet vagy északnyugat–délkelet irányítással elhantolt halottak valószínűleg egy balkáni nép fiai és lányai – errefelé akkortájt kevés török élt –, hogy konkrétan melyik népé, azt az antropológiai vizsgálat hivatott eldöntetni.
Ami faktum, hogy eddig négy turbános, ámde jeltelen sírkövet leltek a területen, ami arra enged következtetni, hogy a holtak mohamedánok voltak. Tárgyakat viszont idáig egyáltalán nem találtak – ám a régész szerint ez sem meglepő, mert akkortájt már nem volt szokásban mellékleteket helyezni az elhunytak mellé, ahogy egyébként a keresztény temetkezési rituáléban sem. A minden rendű és rangú bámészkodónak népművelői türelemmel válaszolgató archeológus szerint a leletegyüttes mindent egybevetve nem kimondottan különleges, habár a mélyebbre ható vizsgálat persze tartogathat érdekességeket.
Hozzávetőleg kétszáz maradványt találtak eddig a több mint ötezer négyzetméteres területen. Feltűnően sok a gyermekcsontváz, ebből azonban – mint megtudtuk – nem következik okszerűen, hogy a gyerekeket valami korabeli kórság vagy más borzalom sújtotta volna: míg a régi temetők legtöbbjében a kisebb csontokat gyorsabban eltünteti az idő, itt a homokos dunai talajban ezek is sokkal tovább megmaradnak. A csontvázakat – az akkurátus dokumentálás után – az érvényes regulának megfelelően jelölt papírzsákokban és a Természettudományi Múzeum Embertani Tárában helyezik el.
|
Csontváz a téren
Teknős Miklós / Népszabadság |
Úgy tudjuk, hogy a kivitelező hamarosan átláthatatlan kerítéssel övezi a tetthelyet, a tárgy iránt fogékonyaknak tehát érdemes összekapniuk magukat. A József nádor téri temető halottai tehát egy sötét raktárban végzik majd, mint a megkerült frigyláda az Indiana Jones-film végén. Ez súlyos kérdést vet fel: miért nincs joga a vallása előírásai szerint eltemetett elhunytnak az örök nyugalomhoz? Mint ugyancsak megtudtuk, volt rá eset, hogy feltárt maradványok visszakapták nyughelyüket, avagy új sírba helyezték őket – így történt ez nagyjából tíz éve Szolnokon, ahol a múzeumban tárolt, de már beazonosíthatatlanná vált csontokat egy külön parcellában újratemették, vagy a nevezetes váci múmiák egy részének esetében –, de ez a praxis nem jellemző.
Kegyelet vs. tudomány
Kovács Katalin régész érdeklődésünkre elmondta: Magyarországon nincs etikai kódex, miként kellene viszonyulni a halottakhoz kegyeleti szempontból, ellentétben például az Egyesült Királysággal, ahol törvény írja elő, hogy a vizsgálatok után minden maradványt vissza kell helyezni, méghozzá megszentelt földbe. Ezt a gyakorlatot leginkább az indokolja, hogy Britanniában egészen az 1900-as évek elejéig tart az ún. régészeti kor (nálunk nagyjából a Rákóczi-szabadságharcig elhunytakkal foglalkozik az archeológia), tehát a halottak egy részének beazonosíthatók a hozzátartozói. A világ régészeinek legtöbbje, így a magyarok is, ugyanolyan információforrásként kezeli az emberi maradványokat, mint a régi korok tárgyait. Persze a régészek is emberek. Egy szülés közben meghalt anya vagy egy ölelkező pár csontváza őket is megindítja, de rögzíteni kell: a tudomány és a technika fejlődik, öt, tíz, száz év múlva a tárakban őrzött csontok újabb és újabb adatokkal szolgálnak majd, amit viszont visszatemettek, az voltaképpen elveszett a kutatók számára – hívta fel a figyelmünket Kovács Katalin.
