galéria megtekintése

Csőd és pokol

3 komment


Batka Zoltán

Nem ildomos egy könyvet a végén kezdeni, azonban a szerző már a címlapon lelövi a poént. Már ha az poén, amit Luyendijk riportjának az alcíme sugall.

Bár a „Hogyan vezeti a világot újabb válságba a pénzügyi elit?” cím vaskos összeesküvés-elméleteket sejtet, azonban a könyv mégsem lesz Matolcsy György vagy Bogár László kedvence. Luyendijk feszes, tudományos alapossággal és precizitással megírt munkájában ugyanis egy árva szó sincs bármiféle összeesküvésről vagy háttérhatalomról.

Luyendijk szerint a globális pénzvilág valóságos, hétköznapi működése ha lehet, ennél sokkal ijesztőbb. 

Luyendijk a Guardian megbízásából írt éveken át egy pénzügyi blogot, és mintegy kétszáz, anonim mélyinterjút folytatott a londoni pénzügyi központ, a City dolgozóival. A pénzügyekhez laikus, kulturális antropológus végzettségű Luyendijk meg­győződése, hogy minden társadalmi rendszer megérthető, ha az ember a megfelelő kérdéseket teszi fel. A pénzvilág esetében arra kereste a választ, hogyan volt lehetséges, hogy a sok tízezer magasan képzett, sokszor zseniális matematikai képességekkel megáldott pénzügyi szakember összjátéka 2008-ban kis híján összeomlasztotta a teljes nyugati civilizációt. És az adófizetői milliárdokból „megmentett” bankrendszer és pénzvilág vajon ma is képes lenne erre a mutatványra? 

 

A mélyinterjúkból kirajzolódó válasz annyira megdöbbenti Luyendijket, hogy egy ponton a szerző az újságírói-szaktudósi visszafogottságát is félreteszi, a terepmunka átfordul kihallgatássá, a könyv ­konklúziója pedig már kiáltványként harsog: ­óriási a baj! Az államoknak sürgősen meg kell erősíteniük a bankfelügyeletüket, és szigorú, kőkemény ellenőrzés alá kell vonniuk a pénzügyi befektetési területet. Luyendijk diagnózisa szerint a hitelválság kirobbantásában meghatározó szerepet játszó globális befektetési bankok ma is önpusztító üzemmódban működnek, a banki döntéshozók világát áthatja a profizmussal azonosított amoralitás: a rövid távú haszon megszerzésén alapuló szervezett felelőtlenség, az ügyfél és a bank iránti lojalitás tökéletes hiánya.

Ebben a rendszerben semmi sem elég kockázatos: ha ismét beüt a baj, úgyis az adófizetők állják a cechet. A lelkiismeret – no meg a pénzügyi szféra szabályozását sürgetők – elcsitítására ott van a mindezt afféle sorsszerűségnek beállító cinizmus. „Csőd nélkül a kapitalizmus olyan, mint a katolicizmus pokol nélkül” – fogalmaz egy bankár az elképedt Luyendijknek, aki szerint csak egy dologban lehetünk biztosak: ne számítsunk arra, hogy ez a rendszer magától megjavul.

Joris Luyendijk: Vakrepülés. Corvina Kiadó, 2016. 248 oldal, 2990 forint

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.