Nekem a világon semmi bajom nem volt Vigh Andreával, elismerem, hogy remekül átlátja az oktatás rendszerét, és kiváló művésznek tartom. Biztos vagyok abban is, hogy keményen küzd a Zeneakadémiáért. De Kodály tanár úr is megmondta: itt, kérem, csak a falnak van füle... Talán nem gondolta a rektor asszony, hogy bármit mond a zenekarról vagy rólam, az három perc múlva visszajut hozzám? Itt arra ment ki a játék, hogy ő kibillentse a CB-t a helyéről.
|
„A Zeneakadémiának lánglelkű vezetőre van szüksége” Reviczky Zsolt |
Önről viszont azt mondták, nem tartotta meg az óráit. Van ennek valóságalapja? Mi lesz most a növendékeivel?
Ön is látta, miként lehet bejutni a Concerto Zeneházba, ahol a Batta rektor úrral kötött megállapodásom szerint az óráimat tartottam: ide senkit nem engednek be csak úgy. Ha bárki ide jött volna, és nem talál engem, annak írásos nyoma marad. Az ajtóm – ahogy eddig is – nyitva áll a tanítványaim előtt. Legfeljebb nem hivatalos keretek között foglalkozom majd velük, esetleg más intézmény égisze alatt, még nem tudom. De nekem nem is ez számít, a pedagógiai munka a fő.
Elmérte az ütést a zenekarvezető?
Tegnap a Magyar Narancs Online-on nyilatkozott először lemondásáról Keller András. Az ott és nálunk elmondottakról megkérdeztük Vigh Andreát. A Zeneakadémia rektora semmiféle elmérgesedett helyzetről nem tud. Az interjút itt olvashatják.
Ön szerint mi a legégetőbb probléma?
Sokfelé tanítok külföldön, van bizonyos rálátásom a világban tapasztalható tendenciákra. A személyre szóló felkészítés és életpályamodell megkerülhetetlen. Tudom, hogy remek az összes statisztika, de a valóságos minőséget az átlag nívója adja. Persze, kell a bevétel, de tényleg azért kell tökéletes favágókat felvenni, mert ki tudják fizetni a tandíjat? És itt nemcsak arról van szó, hogy ők elveszik a helyet más, kevésbé jó anyagi helyzetben lévő diákoktól, hanem arról is, hogy rongálják a Zeneakadémia hírnevét. Ebben megtalálni az egyensúlyt nagy felelősség, de megérteni a rossz dolgokat, és örökké békében élni velük: ez egyszerűen nem jó. Nem kéne nekik megmondani, hogy sosem lesz belőlük sikeres szólista? Csalódott embereket nevelünk erre az amúgy is frusztrált, tülekedős, nehéz pályára? Miért adjuk a nevünket ahhoz, hogy valaki tönkretegye az életét csak azért, mert megvan a pénze a tandíjra?
Mire volna szüksége a Zeneakadémiának?
Egy lánglelkű vezetőre. Nézze el a patetikus szavakat, de nekünk, zenészeknek ez a magyar zene trónja, az otthonunk, a mindenünk. Megérdemli, hogy olyan rektora legyen, akire mindannyian fel tudunk nézni. Emellett megfontolandónak tartom a koncertközpontnak a külön költségvetési intézményként való működtetését, hiszen rendkívüli súlya van, és döntő fontosságú az országimázs szempontjából. Jót tenne a magyar koncertéletnek, ha a Müpa mellett egy másik hangversenyterem is erős lábon állhatna. Szeretném, ha a Concerto Budapest és a Zeneakadémia erős szövetségesként működhetne és beteljesedhetne az a gyönyörű perspektíva, ami ebben rejlik. Sajnálom, hogy az elmúlt két évben erre kevés fogadókészség volt.
Kupper András kancellár távozása után rövid időn belül ez a második –mondjuk így – kínos ügy a Zeneakadémián. Kódolva van a rendszerben a feszültség?
A jó irányba változás mindig érdekekbe ütközik, én pedig nem szeretnék sem vagdalkozni, sem demagóg lenni. De még a kommunista időkben sem volt elképzelhető, hogy bármiféle pártpolitikai rendelet vagy szabály felülírja a zenei érdekeket ebben az intézményben. De a furmánykodás nem az akadémia, sokkal inkább a magyar zenei élet, sőt talán a társadalom problémája.
Ok és fokozat
Keller András felmondólevelében azt írta, Vigh Andrea két év óta eszközökben nem válogatva próbálja őt elüldözni a Zeneakadémiáról. A hegedűművész-karmester példákat is sorolt: nem engedték be a nézőket a kurzusára, azzal vádolták, hogy nem tartja meg óráit, s többen távoztak osztályából. A cikkben szerepel az is, hogy a hétfői szenátusi ülésen döntöttek arról, hogy az általa irányított kamarazenei műhelyt visszaminősítik tanszékké, aminek a vezetéséhez tudományos fokozat szükséges, ezzel viszont Keller nem rendelkezik.
A Concerto Budapest 2013-tól kormányhatározattal a Zeneakadémia rezidens zenekara. Ez – a Zeneakadémián adott koncertek mellett – azt jelenti, hogy évi öt-hat alkalommal közreműködik a vizsgahangversenyeken, az egyetem művészhallgatói az együttesnél töltik gyakorlati idejüket, külföldi fellépési lehetőséghez jutva. Ez nem egyedülálló státusz: a Nemzeti Filharmonikusok például 2005 óta a Művészetek Palotája rezidens zenekara. (Cs. A.)