Csaba királyfi Sjaellandban

– Kik voltak pontosan ezek a magyar katonák?

– Hivatalosan 12 ezer, egyesek szerint 15 ezer főről beszélünk. Jylland nyugati részén voltak a legtöbben, tízezren. Általában újonnan sorozottakról volt szó, akik katonai kiképzést kaptak. A magyarok legnagyobb része a honvédektől érkezett, magyar katonai egyenruhában, de német alárendeltségben. Voltak köztük, akikkel a családtagjaik is jöttek, gyerekek, idősek. Rejtély volt, miért is jöttek egész családok. Kitelepült a marosvásárhelyi Csaba királyfi hadapródiskola is, mégpedig a Sjaellandban található Praestőbe és Naestvedbe. (1944 augusztusa, a román kiugrás után átszakadt a front Erdélyben, így az iskolát ki kellett menekíteni a Vörös Hadsereg elől. – A szerk.)

Soren Peder Sorensen

– Mi volt a magyarok feladata?

– Jó kérdés. A hivatalos verzió szerint kiképzést kaptak itt. Magyarországon 1944–45 fordulóján már kaotikus viszonyok uralkodtak. Az elképzelés szerint haza kellett volna egy idő után térniük, hogy harcoljanak az oroszok ellen. A gyakorlatban viszont nem ez volt a helyzet. Valójában a németekre nagyobb szükség volt ekkor már otthon, és részben magyarokkal pótolták saját magukat, így parti őrséget, őrjáratot is adtak, vagy felügyelték a vasútvonalakat, hogy kiszűrjék a szabotázsakciókat. Nagy volt a zűrzavar, noha Dánia nagyjából békés hely maradt. A magyar parancsnokok féltették az embereiket, és ellentétbe kerültek emiatt a németekkel. Állandóan veszekedtek velük. A magyarok azzal érveltek, hogy a fiataljaik nem kaptak még rendes kiképzést, ezért nem vethetőek be harcban. Koppenhágában megtörtént 1945 áprilisában, hogy egy egységet Berlinbe vezényeltek, ám a magyarok dezertáltak, gyakorlatilag szétszéledtek az utcán, mert nem akartak Németország védelmében útra kelni. Utcai harc tört ki a magyarok és a németek között. Csak arról van információm, hogy a lövöldözésben nyolc dán is meghalt, a katonaáldozatokról nincsen.

Tábori zsebszótár

– Milyen viszonyba kerültek a helybéli, megszállt dánokkal?

– Valóban, 1940 és 1945 között megszállt ország voltunk. De ez az időszak már a háború végjátéka. A dánok, akik jól ismerték a német egyenruhákat, és sokan a német beszédet is jól értették, a magyarokat nem tudták hová tenni. Fogalmuk sem volt, kik ezek az emberek és miért vannak itt. Voltak itt hadifoglyok, így oroszok is, de a magyarok nem foglyok voltak. Szép lassan azonban kapcsolatba kerültek a helyiekkel, így például felkerestek gazdaságokat, hogy élelmet kérjenek. A magyarok elmagyarázták, hogy elegük van a németekből és a háborúból is. Ez közös nevezőre helyezte őket a dánokkal. Voltak tisztek, akik kapcsolatba kerültek a dán ellenállással. Titkos dokumentumok tanúsága szerint a magyarok vállalták, hogy a németek és a dánok harca esetén az utóbbiak oldalára állnának.

– Európában 1945 májusában befejeződött a háború. Mi lett a magyarokkal?

– Kétféle rendelkezés volt érvényes rájuk. A civilek és a hadapródiskola védelmet kapott a Vöröskereszt égisze alatt, és Dániában maradhattak. Hét növendék itt is ragadt, voltak, akik dán házastársat találtak. (Ötükkel, akiket még életben talált, Törköly Róbert készített riportfilmet „Dániába vet sorsunk...” címmel. – A szerk.) Épp a múlt héten beszéltem az egyikükkel, 80 felett van jóval, és szinte az egész életét nálunk élte le. A katonáknak azonban el kellett hagyniuk az országot, a németekkel együtt. Ezt a britek kötötték ki. Egy pár katonai csoport egy hónap haladékot kapott. Sokan németországi hadifogolytáborokba kerültek, akár már a dán–német határ túloldalán, Schleswig–Holsteinben. Nekik megszakadt a kapcsolatuk a családjukkal, és csak jó sokára, 1946-ban juthattak haza Magyarországra. Sok keserű hadifogolynaplót olvastam erről. Kevesen jöttek közülük vissza Dániába: leginkább csak azok, akiknek itt maradt a családjuk. Nem volt könnyű persze a hazatérteknek sem: később úgy ítélték meg Magyarországon, hogy szovjetellenes, nyugati befolyás alá kerültek itt...

– Milyen visszhangja volt a kutatásainak Dániában és Magyarországon? Úgy tudom, a könyve dánul és németül jelent meg, magyarul egyelőre nem.

– Többet tudok mondani a dán fogadtatásról. Ezt a fejezetet nem nagyon ismerték a történészeink, csak elvétve találtak rá utalásokat a dán ellenállási mozgalom dokumentumaiban. De ez érthető is: 230 ezer német megszálló volt jelen Dániában, ehhez képest a 12 ezer magyar nem sok. Miközben voltak mások is, így 15 ezer szovjet hadifogoly és olaszok, észtek, grúzok, azeriek is voltak. A téma először a helytörténészek érdeklődését keltette fel azokon a településeken, ahol a magyarok kapcsolatba kerültek a dánokkal. A könyvemnek van egy hozzávetőleges magyar fordítása is, de kiadót egyelőre nem találtam hozzá.