Felvették videóra, és megmutatta Bálint Andrásnak, akit nem sokkal korábban neveztek ki a Radnóti Színház élére. (Barátságuk már akkor is régi volt, egy általános iskolai osztályba jártak.)
 |
| Kurucz Árpád / Archív |
Mint Jordán meséli, egyszer csak „megvilágosodott", hogyan lehetne – az intimitást megtartva – a kellő hatást elérni: szinkrontolmácsolásnál használt módszerrel, mikroporttal és fülhallgatóval. A legdurvább részeket ezzel úgy interpretálná, mint egy gyónást.
Mivel Bálint és Jordán is jól tudta, ez egy betiltott anyag, először az engedélyt kellett megszerezni a bemutatáshoz. A szocializmus időszakában vitatott volt, hogy a szöveg irodalmi alkotásnak számít-e egyáltalán, vagy csak egy beteg ember kórképét rögzíti. Első körben persze nem kapták meg az engedélyt, ezért a direktor megpróbálta elkérni a kéziratot a Petőfi Irodalmi Múzeumból. Mint a napokban leköszönő Bálint András nemrég egy interjúban idézte lapunknak, „Az akkori igazgató azt mondta: nem értek egyet a saját véleményemmel, de nem adhatom ki. Világos volt, hogy ez tiltott gyümölcs, nem hangozhat el nyíltszínen, hogy a munkásosztály költője magához nyúl."
Akkor újabb fortélyt eszeltek ki. Egy délelőtti főpróbára elhívták – többek között – Koltai Tamás kritikust, Babarczy László rendezőt, Gyurkó László írót és Király István irodalomtörténészt. Királyra akkora hatással volt a szöveg, hogy a próba után hátrament Jordánhoz, zokogott, ilyen gyönyörűt még nem hallott. Sőt aznap még elérte Aczél Györgynél, hogy megkapják az engedélyt.
Az 1987. április 9-i premier után tíz évig volt műsoron az Amit szívedbe rejtesz, az utolsó 142. előadás is telt házzal ment. A Radnóti tíz legtöbbször játszott produkciója közé bekerült, derült ki nemrég, mikor a színház elmúlt 30 évéről szóló könyv készült.
Miután lekerült a Radnóti műsoráról az est, nem került kukába az anyag. Ha nem is a fülhallgatós módszerrel, de vitte városról városra. A nagyobb helyszíneken hangfalakon szólt a pszichoanalitikai napló, ami megpróbálta rekonstruálni a korábbi intim helyzetet.
Országjáró versek
Jordán Tamásnak nem ez az egyetlen József Attila-estje. Harminc éve Sebő Ferenccel közösen adják elő itt-ott a Szólt az ember címűt, amiről el szokta mondani: ez tulajdonképpen beszélgetés a hallgatóság és az előadók között. Még akkor is párbeszéd, ha a közönség – feltételezhetően – nem mond semmit.
A színész emlékei szerint néző sosem ment ki az előadásról, a legtöbbször hatott a szöveg. Főleg úgy, hogy előre elmondta, mire számíthatnak. A színházban volt, aki levette a fülhallgatót, és megpróbálta ellenőrizni, tényleg szükség van-e rá. Mikor ezt észrevette, még halkabban beszélt, és hátat is fordított a nézőtérnek.
Az elmúlt 29 évben 250-300-szor ment az est, a vidéki játszóhelyek közül a legmeglepőbb egy kocsma volt. Tartott az ottani közönségtől, de vállalta. Ugyanúgy berakták a hangszórókat, mint a többi helyen, és akkora sikere volt – bár páran az oszlopoktól nem is láttak ki –, hogy visszahívták a produkciót.
A színész az előadás kapcsán rakta össze magában, mit is értett az alatt József Attila a Thomas Mann üdvözlése című versében: „az igazat mondd, ne csak a valódit". Úgy kellett ugyanis megtanulnia a szöveget, hogy az érvényesség kedvéért minden mondat mögött ott álljon ő maga. Ne az érdekelje, a közönség mit szeretne hallani, hanem magára legyen kíváncsi.
A nézők reakciója mindig fontos volt – állítja a színész. Az első percekben már érezhető, milyen hangulatú lesz az előadás. Nevetnek-e például azon: „coito ergo sum - ondolkozom tehát vagy". Nemcsak felnőttek, hanem felsős általános iskolások és gimnazisták is hallgatták estjét. Legtöbbjükre akkora hatással volt, hogy kedvet kaptak további József Attila-versekhez. Ez történt a saját fiával is.
INFÓ
JÓZSEF ATTILA-est
Ma este 6-kor Jordán Tamás nem mondja el a legendás estet, hanem mesél róla.
Ëgoist Café, Budapest Honvéd u. 3.
