Apróban a múlt század
A könyv - "Hozott szalonnával..." - pontosan azt nyújtja, amit alcíme ígér: A huszadik század apróban. Száz év, alulnézetből, amilyennek a napilapok nyúlfarknyi hirdetései mutatják.
Szerető férjet óhajtó úrleányok, intelligens és szorgalmas fiukat kiházasítani kívánó gyárosok, erdőbirtokot - természeti szépségekben gazdag előnyt élvez - vásárolni kívánó titokzatos külföldiek több emberöltővel ezelőtti üzeneteit követik a garantált hatású súlygyarapító és soványító tinktúrák, a biztonságot nyújtó óvszerek, az egyetlen éjszaka alatt csodaszéppé varázsoló szappanok és pomádék hirdetései. Kínálnak kézifegyvert és életbiztosítást, keresnek lakást és állást, s persze a boldog békeidők múltán beindul a művégtagüzlet, felvirágzik az exhumálásipar, majd az őskutatás is.
A címadó Örkény-karcolat dr. Varsányinéjáéhoz hasonló üzleti érzékről tett tanúbizonyságot a néhai Bleier Mór, aki urak ruhájának zálogból való kiváltására, majd tisztítására és hazaszállítására vállalkozott. Az új idők szavát látszott érteni az a gyáros, aki a második világháború utáni hónapokban Atom G. G. néven dobott piacra poloskairtót, akárcsak Csiszár fényképész, aki "eltűnt hozzátartozó bármilyen kis fényképéről művészi nagyítást" volt képes készíteni. Az első világháborúban Dum-dum néven ajánlott karácsonyra társasjátékot az élelmes kereskedő, a másodikban "őskeresztény, kifogástalan megjelenésű, elegáns özvegy úriasszony, saját írógéppel" jelentkezett munkára, miközben a Cája cirkusz majmot keresett megvételre. Nagy melléfogásoknak is tanúja lehet persze az utókor: aki 49-ben bérházat vásárolt, aligha élvezhette sokáig a gondtalan életet.
Tényleg az egész század ott sűrűsödik ezekben az apróhirdetésekben. A hazafias teakeverék, a vasbeton óvóhellyel kínált új villa, a kereskedelmi állást kereső volt partizán, Somlay Artúr elveszett kiskutyája, az Állami Hirdető hirdetést ajánló hirdetése, s az az apró, amelyben Pannónia-nyertes lottószelvényt keresett valaki, meg a kupakvadászat és a sok reménykedő, aki visszavásárolta volna autóját ... Gáti István sziszifuszi munkával páratlan portrét festett e száz évről.
Ő talán azt is tudja, mit üzent Boldogságom címmel 1912-ben a Pesti Napló hasábjain az egyik szerelmes a másiknak. Mert az aprót titkosírással adták fel, és nekem sajnos még nem sikerült megfejtenem.
