Magyarország inkább meghamisította a kultikus filmet

Igazi olvasztótégely volt a németek által hivatalosan meg nem szállt Casablanca: együtt éltek itt marokkóiak, a Vichy-kormányhoz hű tisztviselők, a Szabad Francia Erők mozgalmárai, nácik, amerikaiak és kelet-európai emigránsok. Utóbbiak­ra azt mondhatta a magyar néző, őket ismerjük, ezek mi is lehetnénk. A rendező, Michael Curtiz emigráns volt, és felbukkannak magyar származású színészek is, mint a főpincér Szőke Szakáll vagy az útlevelekkel kereskedő Ugartét alakító Peter Lorre. És mindehhez jön egy igazi – bár kitalált – kelet-európai hős, Victor Laszlo, a magyaros hangzású nevével. Laszlo ellenálló, emiatt koncentrációs táborba zárják, de megszökik. Üldözői szerint egy egész földrészt fel tudna forgatni, földrészen valószínűleg a szabad francia erőket és Charles de Gaulle tábornokot támogató afrikai francia gyarmatokat értették.

Ingrid Bergman Warner Bros.

A Pearl Harbor előtti napokban, 1941 december elején játszódó – és csak néhány hónappal később forgatott – filmben a második világháború nem csupán egy szerelmi háromszög háttere. Ez komoly feladat elé állította a magyar szinkronos változat elkészítőit. A Casablanca eredetije és az 1966-os, Nagy Vilma készítette magyar szinkronos változat között annyi eltérés van, hogy azt nem lehet egyszerűen fordítói ügyetlenségnek vagy nemtörődömségnek betudni. A casablancai bárban minden, ami elhangzik, politikai értelemmel (is) bír. A film elején a magyar változatban ezt halljuk: „Még alig csöndesült el az első világháború harci zaja, Európában ismét dörögnek a fegyverek. A fasizmus borzalmai elől százezrek menekülnek a tengeren túlra." Ez eredetileg így szól: „A második világháború kezdetén a rab Európában sok szem függött reménykedve vagy lemondóan a szabad Amerikán."

Amellett, hogy magyar változatba becsempészték a fasiszta fenyegetést, kihagyták a szabad Amerikát, így még az is bizonytalan, hogy mit jelent konkrétan, földrajzi értelemben a „tengerentúl". A nyugati szövetségesek népszerűsíté­sét is megpróbálták elkerülni, De Gaulle-t ahol lehetett, kihagyták. Rick egyszer azt kérdezi Louis Renault kapitánytól: „Maga Vichy-párti vagy szabad francia?" Magyarul ez így szólt: „Maga a kormányához vagy a hazájához hű?" Amikor Victor Laszlo belekezd a ­Marseillaise-be, a németekkel cicázó francia lány könnyes szemmel kiáltja: „Vive la France, vive la democratie!" Magyarul ennyit: „Éljen a szabadság!"

Peter Lorre Warner Bros.

A Casablanca magyar vége teljesen más lett, mint az eredeti, annak ellenére, hogy a film a három Oscar-díjának az egyikét (a legjobb rendezőnek és a legjobb filmért járó mellett) éppen a legjobb forgatókönyvért kapta. A reptéri búcsújelenetben a magyar szinkron szerint Victor azt mondja: „Amit tudok, megteszem! Remélem, nem bánja meg, hogy segített!" Az első mondat a magyar néző számára gyakorlatilag értelmetlen marad, mert mit is tesz meg Victor? Az eredetiben ez van: „Isten hozta sorainkban! Tudom, hogy most mi fogunk győzni." Ez a mondat pedig egyértelműen arra utal, hogy Rick, feladta az Egyesült Államok Pearl Harbor előtti külpolitikájára is jellemző attitűdöt, az elhatárolódást a háborútól. Később csak fokozódik a zavar.

A rendező, Michael Curtiz Warner Bros.

Miután Rick lelövi a német tisztet, összekacsint az addig korrupt Renault kapitánnyal, aki bűnpártolásával színt vall és Vichy-vizes palackját a kukába vágja, majd Renault arról beszél, hogy Ricknek el kellene tűnnie. Tud is Brazzaville-ben egy „csöndes" garnizont. Az eredetiben ez „szabad francia", a helységnév pedig sokatmondó. Franciaország német megszállása alatt a kongói Brazzaville volt a szabad francia mozgalom központja.

A film híres utolsó mondata ikonikussá vált, például a Macskajajban is fontos szerepet játszik, a Casablancát csak magyarul nézők számára viszont ismeretlen maradt. Angolul: „Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete", a magyar szinkronban pedig: „Louis, maga ugyanolyan szentimentális, mint én".

Ezt a megoldást nevezhetnénk frappánsnak is, hiszen Rick és Renault az egész filmben ezzel piszkálják egymást, így koherensnek és jól felépítettnek is hat. Viszont végképp kiheréli a film politikai mondanivalóját. Hiszen nem arról van szó, hogy a szereplők a szerelmi történet giccsességén ironizálnak, hanem biztosítják egymást arról, hogy a jó oldalon állnak. A magyar változatban ez nem volt kimondva, viszont a nézők érzékelték annak az üzenetét, ahogy a két nyugati szövetséges kedélyesen elsétál a német tiszt holttestének eltakarítása után.