galéria megtekintése

Cannes 68

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 12. számában
jelent meg.


Csákvári Géza
Népszabadság

Jancsó Miklós tizedszer szerepel Cannes-ban, Nemes Jeles László csak először, de ő éppen az első filmjével. Magyarország kiveszi a részét a világ legjelentősebb fesztiváljának életéből.

A Catherine Deneuve főszereplésével készült, Emmanuelle Bearcot rendezte La Tete Haute (Emelt fővel) című produkcióval nyit holnap este a világ legfontosabb mozgóképes eseménye, a cannes-i filmfesztivál. Ez a rendezvény 68. kiadása, és a második a sorban, amelyet női rendező alkotása nyithat meg (1987-ben Diane Kurys Egy szerelmes férfija volt az első).

Számunkra a legfontosabb, hogy 46 év után ismét magyar első filmes rendező versenyez a patinás Arany Pálmáért: Nemes Jeles László Saul fia című művét hívta meg Thiérry Frémaux művészeti igazgató. Korábban Makk Károly (Liliomfi, 1955), Kósa Ferenc (Tízezer nap, 1967) és Sára Sándor (Feldobott kő, 1969) szerepelt első filmesként a versenyben, a rendszerváltás után pedig a régiónkból a román filmesek tudtak a világ élmezőnyéhez legtöbbször csatlakozni.

A Szegénylegények alkotópárosa: Hernádi Gyula és Jancsó Miklós
A Szegénylegények alkotópárosa: Hernádi Gyula és Jancsó Miklós
Szabó Barnabás / Archív

 

A csütörtökön induló hivatalos versenyprogram mezőnyében számos nagyágyú található, ami nem szokatlan Cannes-tól. Két dologgal viszont Thierry Frémaux fesztiváligazgató meglepte a világot: megtiltotta a sztároknak a szelfizést a vörös szőnyegen. Öregedő, a csúcson túljutott nagymesterek műveit pedig nem válogatta be kötelezően, nyitott a felfedezés irányába. Így az idén már nincs versenyben Gaspar Noé vagy Ken Loach, csak hogy két liblinget említsünk a sok közül. Van helyettük viszont a norvég Joachim Trier, a görög Jorgosz Lanthimosz és a legifjabb titán: Nemes Jeles. A versenyben való részvétel óriási presztízs, a tavaly a formabontóbb alkotásokat gyűjtő Un Certain Regard (vagy hívhatjuk „kis versenynek” is) fődíját megnyerő Mundruczó Kornél-mozi, a Fehér isten például az amerikai mozikba is eljutott, és a pénztári bevételek alapján a napokban lett a rendszerváltás óta a legsikeresebb magyar mű a tengerentúlon.

Az Arany Pálmáért csak két amerikai rendező száll harcba, Todd Haynest (Carol) és Gus Van Santot (The Sea of Trees) erős sztárfelhozatal támogatja: előbbit Cate Blachett, utóbbit Matthew McConaughey és Ken Watanabe promózza majd a csaknem ötezer regisztrált újságírónak. A kanadai Denis Villeneuve Sicario című mozijának szereplőgárdája sem gyenge: Emily Blunt, Benicio del Toro és Josh Brolin várható Cannes-ba. Az ausztrál Justin Kurzel pedig a Machbetet gondolta újra Michael Fassbender és Marion Cotillard főszereplésével. Nem rossz társaságba került tehát Röhrig Géza költő, a Saul fia főszereplője...

A magyar jelenlétet a Cannes Classics programban erősítjük tovább: Jancsó Miklós pontosan ötven éve készült klasszikusa, a Szegénylegények digitálisan felújított változatát fogják vetíteni a francia fesztiválon. Jancsónak ez lesz a tizedik szereplése a hivatalos programban, ezzel ő a magyar rekorder. (Nem mellékesen: a Még kér a népért 1972-ben elnyerte a legjobb rendező díját, majd 1979-ben életműdíjjal méltatták.) Jancsó után a legtöbbször Makk Károly és Mundruczó Kornél (hatszor), illetve Szabó István (ötször) szerepelt Cannes-ban.

Még egy magyar: a fesztivál szervezte Residence program keretében már javában készíti elő Reisz Gábor – a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film rendezője – következő játékfilmjét Párizsban. Az öt hónapon át tartó párizsi programmal a francia szervezők 2000 óta évről évre komoly szakmai támogatást kínálnak a fiatal tehetségek pályakezdéséhez, első és második játékfilmjük előkészítéséhez (korábban Nemes Jeles is részt vett a programon). Így nincs kizárva, hogy Reisz második filmjével a cannes-i versenyprogramban debütál majd.

Hogyan születhetett a Szegénylegények?

Nem meglepő, hogy a Szegénylegények szerepel a Cannes Classics válogatásban. Az volna döbbenetes, ha megfeledkeznének róla. Hiszen a modernista filmművészet világszerte elismert remeke. Átvizsgálták már mindenét, szétboncolták, agyonértelmezték, a diagnózis nem változik: klasszikus alkotás.

És örökké titokzatos marad. Érezzük súlyát, szépségét, üzeneteit, világos, mi volt előtte, mi, miért következett utána, csak éppen a léte felfoghatatlan. Igen, 1956 után vagyunk, trauma, kérdés, hogyan tovább, lehetséges-e a konszolidáció. Új erőre kap a baloldali szellemiség, elismeri a szabadság fontosságát.

Virágkorába lép a modern filmművészet, szokatlan formák, dokumentarista hitelesség, hosszú beállítások. A korszerű történelemszemlélet szembeszáll a mitizáló romanticizmussal. Tiszta sor. Mégsem érthető, hogyan születik meg Jancsó és Hernádi fejében 1965-ben, hogy bemutassák, miként szedik össze a kiegyezés után Ráday Gedeon gróf emberei Rózsa Sándor szegénylegényeit. Egy alföldi pusztában emelt sáncban. Honnan ez a látomás, amely egyetlen képkockáját látva is azonnal bevésődik az ember fejébe? (Forgács Iván)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.