– A múzeumnak egyre inkább a látogató felé kell fordulnia, közösségi alkotásnak kell lennie. A legváltozatosabb végzettségű, hátterű emberek alkotnak meg egy-egy kiállítást, és ők itt a múzeumban rendelkezésre is állnak. Ezt fogom kihasználni, a következő hetekben beszélgetni fogok velük. Olyan tárlatokat szeretnék, amelyek nem csak a legmagasabban művelt rétegeknek szólnak.
– Itt kevésbé engedhet meg magának, mondjuk, erényöv-kiállítást, mint az Orvostörténetiben, bár...
– Inkább az a helyzet, hogy előző munkahelyemen az ember olyan témákról állíthatott ki, amelyek – mondjuk úgy – szabadon választhatók voltak. Itt pedig olyan dolgokról kell, amelyek a közös történeti emlékezetünk elemei. A Nemzeti Múzeum nyilván nem tud olyan mozgékony lenni, mint egy kis vagy közepes múzeum. De ezt föl lehet oldani azzal, hogy egy nagy kiállításhoz párosítunk kísérő kiállításokat, ahogy például a Magyar Nemzeti Galériában a Picasso-kiállításhoz csatlakozik egy néprajzi kiállítás a maszkokról. A leendő reformációkiállításhoz például nagyon sok filmfelvétel áll rendelkezésre az ötvenes évektől kezdve olyan protestáns papokról, akiket meghurcoltak, akik megszenvedtek a hitükért. Ezeket használni szeretném.
|
Nem csak magasan művelt rétegeknek szólnak majd a tárlatok
Koncz György / Népszabadság |
– Egyébként is együttműködést tervez az MTVA-val, ha jól olvastam.
– Szeretnénk, hogy a kiállításainkhoz kapcsolódóan akár animált filmek, dokumentumfilmek, kerekasztal-beszélgetéseken rögzített felvételek készüljenek, és ezek közönség elé kerüljenek.
– Az állandó Seuso-kiállítás mikor nyílik? Már készen kellene lennie.
– Még a természettudományos kutatások zajlanak, hisz csekély mennyiségben szerencsére maradtak rajtuk olyan lerakódások, amelyek információt hordozhatnak a tárgyak elrejtési helyéről. Fontos, hogy a vizsgálatok a legalaposabban történjenek. Szerintem az idén még nem nyílik meg belőlük az állandó kiállítás.
– Fejlesztések indulnak a múzeum körül. Először is a kertben.
– Az ötletpályázat elbírálása a nyáron megtörténik, majd el kell készíteni a kiviteli terveket. A múzeum és a kertje a XIX. században Budapest és az ország szimbiózisát fejezte ki. A múzeumépület úgy emelkedett ki a kertből, mint Budapest az országból. Ma a nagy fák eltakarják. Szeretnénk visszaállítani a kertnek a történetihez közelítő állapotát. Azt is figyelembe véve, hogy ki kell bírnia évente két nagy rendezvényt, a Múzeumok Majálisát és március 15-ét.
– Hová teszi az autókat?
– Ez volt az első, amit megszüntettem: a parkolást a kertben. A múzeum saját autói beálltak a belső udvarba, a többi autónak másutt kell helyet keresnie.
– Megépül a régóta tervezett föld alatti bővítmény?
– Nem igazán van napirenden. Amit majd meg kellene csinálnunk, az egy közüzemi csatorna a kertfelújítással együtt.
– A legújabb hírek szerint megkapják a múzeum mögötti egykori rádióépületeket, köztük az Esterházy- és Károlyi-palotát. Mi lesz bennük?
– Mivel meg fog erősödni a muzeológiai oktatási tevékenységünk a Múzeumok Országos Képzési Központjával együttműködve, feltehetőleg képzési helyet fogunk kialakítani az egyik épületben. A másikban kiállításokat fogunk rendezni azokból a gyűjteményeinkből, amelyeket nem tudunk bemutatni az állandó kiállításunkon teljes mélységben. Az biztos, hogy a rádió Márványtermét meg szeretnénk őrizni zenei központnak, és én magam pártolnám, ha több barokk zene szólna benne. Úgy hallottam, van a rádiónak egy bunkere a hidegháború idejéből. Ha ez így van, be kell mutatni, mert az szenzáció.
– És mit bontanak?
– Hát ez még korai. Ezzel nem számoltam egyelőre: a kormánydöntés, amely nekünk juttatta az épületeket, sokkal nagyvonalúbb, mint amire számítottunk, de komoly ingatlanfejlesztési feladatot is ró ránk.
– Míg beszélgettünk, Pulszky Ferenc szobra nézett ránk az irodájában. Ő marad?
– Pulszky biztosan marad, hiszen a magyar muzeológia egy nagyon komoly alakja, de szeretnék majd egy Deák Ferenc-portrét is, meg talán egy kicsit vidámabb, derűsebb berendezést.
Fotó: kONCZ GYÖRGY
