galéria megtekintése

Budapesti remekművek érkeztek Párizsba

0 komment


Csordás Lajos

A magyar modernizmus 2013-as Musée d'Orsay-beli bemutatkozása után újra magyar kiállítást láthatunk Párizsban. A Luxembourg Múzeumban kedden este nyílik a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria gyűjteményének közel száz alkotásából rendezett tárlat Remekművek Budapestről címmel.

Két nagy ásítás is szerepel a válogatásban, az egyik Munkácsyé, a másik a XVIII. századi osztrák szobrászé, Messerschmidté, a különlegességnek számító „karakterfej" sorozatból. Érdekes, hogy ennek a ritkán ábrázolt gesztusnak e két mesteri megformálására a francia kurátorok felfigyeltek és egymás mellé emelték őket a gyűjteményből.

Szinyeitől inkább a Pacsirtát kérték
Szinyeitől inkább a Pacsirtát kérték
A szerző felvétele

Érdekes és jellegzetes franciás választás volt az is, hogy Szinyei Merse Pál Majálisa helyett a Pacsirta című képet kérte el Cecile Maisonneuve társkurátor, aki a megnyitó előtti sajtóvezetésen elmondta, sokat vacillált, hogy a Szinyei főművének tartott Majálist hozza-e, de végül a Pacsirta mellett döntött, mert a piknik téma eléggé elterjedt a francia festészetben is, sokkal unikálisabb a másik kép gyönyörű kék ege a bárányfelhőkkel. Azt hiszem, igaza van.

 

A most Párizsban látható válogatás részben átfedésben van azzal, amely ősszel Milánóban mutatkozott be, de jó néhány eltérés is akad. Több képpel van jelen például El Greco, akinek a nevét a párizsi közönség is jól ismeri, de a budapesti műveit nem. Ugyanilyen meglepetést okoz Goya itt bemutatott három képe, a nálunk szinte agyonreprodukált, de itt alig ismert Vízhordó, valamint a Köszörűs és Manuela Ceán Bermúda portréja. Munkácsytól is több kép jött, mint Milánóba. Amire szükség is van, mert annak ellenére, hogy a XIX. század végén Párizs egyik leghíresebb festője volt, és még Proust is megemlékezett róla Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamában, mára szinte teljesen ismeretlen itt – tudtuk meg a kurátortól.

Mint kiderült, a Liszt-portrét a magyarok mindenképp szerették volna. Ez érthető, hisz Liszt jól ismert Párizsban, ez került ki tehát az Ásító inassal és a Zálogházhoz készült tanulmányrajzzal, a Köpönyeges férfival, amely igazán előkelő társaságban jelenik meg: Millet, Van Gogh és Seurat grafikái mellett.

A Luxemburgi Múzeum bejárata a magyar kiállítása plakátjával
A Luxemburgi Múzeum bejárata a magyar kiállítása plakátjával
A szerző felvétele

Nem időrendi sorrendben mutatják be a gyűjteményt, hanem összefüggéseket, párhuzamokat, dialógusokat keresve. Többé-kevésbé azonban mégiscsak érvényesül a kronológia.

A válogatás a középkori anyaggal indul, Luxemburgi Zsigmond korától, a késő gótika és a kora reneszánsz remekeivel. Köztük egy 1410 körüli Szent Dorottya szoborral, amely a francia kurátor számára az egyik legnagyobb meglepetés volt, lévén a középkor művészetének kutatója. Külön teremben jelennek meg a német reneszánsz korának nagy mesterei, Albrecht Dürer, az idősebb Lucas Cranach és Altdorfer, majd az 1500-as évek itáliai művészete következik, természetesen Leonardo híres budapesti lovasszobrával.

Ezután a lángoló hit barokk megjelenítőit látjuk El Grecotól Tiepolóig, akinek nagyszerű Szent Jakabja itt különös találkozásba került egy XVIII. századi soproni angyalszoborral. Vagy itt találkozik például a rendezők akaratából két gyilkos nő: Jáhel, aki sátorszöggel sújt le az alvó pogány hadvezérre Artemisia Gentileschi Jáhel és Sisera című festményén, no meg Johann Liss Juditja, aki Holofernészt nyakazza le épp. Külön termet kap a XVII. századi holland válogatás a budapesti gyűjtemény gazdag holland anyagából, majd egy termet a Karakterek tematikával töltenek meg. Ebben láthatók az ásítók, de Rubens szakállas férfiképmása csakúgy, mint Manet Hölgy legyezővel című munkája Baudelaire mulatt szerelméről Jeanne Duvalról. Majd Monet halászcsónakjai, Gauguin Fekete disznói és Cézanne budapesti Csendélete találkozik Szinyei, Ferenczy, Munkácsy képeivel. Kár, hogy Szinyei Léghajója nem jött el, idefért volna mindenféle szempontból. Ezt utólag ők is így gondolják – jegyezte meg a kurátor.

Az utolsó terem a Szimbolizmus és modernitás címet kapta és olyan szimbolista képek uralják, mint Vaszary János Aranykora, mely nagyon is indokolt dialógusban áll Puvois de Chavannes szimbolista hatású Magdalénájával és Franz von Stuck Tavaszával, sőt, Rodin Szirének című szobrával is. Összességében elmondható, hogy magabiztos, szellemes, de nem hivalkodó, azaz nem kizárólag a csúcsműveivel dicsekvő válogatást láthatunk a budapesti remekművekből.
Búcsúzóul Rippl-Rónai Párizsban festett Hölgy kalitkával című festménye köszön el a nézőtől, amely a milánói kiállításnak is körülrajongott műve volt, s úgy tűnik a párizsiakra is nagy hatással van. Legalább is a kurátor nagyon vonzónak tartja a rejtélyességét, de ugyanakkor nagyon ismerősnek is tűnik a franciák számára. Nem véletlenül ez került a kiállítás plakátjára, amely óriás méretben feszül a Luxembourg-kert kerítésén.

A két gyilkos asszony, Jáhel és Judit Gentileschi, illetve Liss festményén
A két gyilkos asszony, Jáhel és Judit Gentileschi, illetve Liss festményén
A szerz? felvétele

A Luxembourg Múzeum, amely Párizs első képzőművészeti múzeuma volt, ma már csak kiállítóhely, de azok közül a francia főváros tíz-tizenkét legfrekventáltabbja közé tartozik. Nem annyira a turisták látogatják, mint inkább a francia törzsközönség. Az előző kiállítás egy Fragonard-tárlat volt, amelyet például 180 ezren néztek meg. A budapesti remekművekre 100 ezer nézőt remélnek, s 130 ezer látogató már óriási siker volna, árulta el a kiállítás francia kurátora.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető