Nálunk „csak" klubban lép fel egyelőre a soul-popénekes sztár Rebecca Ferguson, akinek már első lemeze, a Heaven is dupla platina lett Angliában. Pedig mint kiderült, rengeteg magyar híve van. Zsúfolt ház, egy tűt sem lehetne elejteni szerda este az Akvárium Klubban.

Először járt Magyarországon az énekesnő, a hetedik angol X-Factor második helyezettje, akinek „rajongója", segítője és jó barátja egy másik énekesnő, Adele. (Állítólag az Oscar-, Grammy- és Golden Globe-díjas énekesnő már az X-Factor alatt nézőként több mint 80 SMS-szavazattal segítette Rebeccát, és az amerikai karrierjét is ő kezdte egyengetni.)

2010 óta egyre azt írják róla az újságok: ritkán jön ki tehetségkutató műsorból olyan énekes, mint ő. Valóban remekül énekel, női szemmel is sugárzóan szép, mágneses a kisugárzása. Magába sűríti ugyanakkor az ellentéteket a 27 éves énekesnő. A színpadon hol kislány, hol díva. A beszéd- és az énekhangja között is körülbelül húszévnyi különbség van. Az előbbi egy 17 évesé, az utóbbi egy érett nőé.

Kurucz Árpád / Népszabadság

Liverpooli prózai akcentusát nem könnyű követni, ugyanakkor olyan érthetően énekel, hogy különösebb angoltudás sem kell hozzá. Mondjuk, doktori disszertáció sem szükséges a szövegértelmezéshez, hiszen miről énekel leginkább, a szabadságról, a reményről, a lélekről és a szerelemről, ami többet ér a földi javaknál. (Dalainak nagy részét ő írja szerzőtársaival.)

Nem robban látványbomba, a háttérben Ferguson fotóit és nevét vetítik különféle hátterekkel. A kékes-lilás színpadfények gyakran teljesen kitakarják a zenekart, még az előtérbe tolt két vokalista lányt is, ilyenkor kizárólag Ferguson kap fehér fényt.

A koncert szerethető, nagy őrjöngést vált ki, kiabál és csápol, aki éppen nem mobillal veszi a dalokat. Otthon majd elmerenghet, milyen jó volt a koncert, kár, hogy a két remek vokalistának a nyolcvanas évek diszkójából importálták a „kezem-fejem-lábam" klisé-koreográfiát. Középen ül-áll-táncol a harmadik gyerekével várandós Rebecca, aki domborodó hasa dacára rendesen végignyomja a műsort. Persze nincs cigánykerék és show-elemek sem, de másfél óra megy megállás nélkül a Heaven, valamint Freedom című lemezeinek anyagából. A Fake Smile-lal kezd a második albumról, és majd' húsz számmal később a Nothing's Real but Love a ráadás, az első nagy sikerszáma. Eljátssza az összes ismert dalát, egyedül a Glitter and Goldot hiányoljuk.

Hozott magával vendégszámokat is Rebecca Ferguson, de bármennyire Aretha Franklin, Nina Simone, Kings of Leon, Christina Aguilera és Amy Winehouse a példaképei, ihletforrásai, Tom Odelltől, Kathy Perrytől, Prince-től és Tina Turnertől énekli az Another Love-ot, a Roart, a Raspberry Beret-et és a Proud Mary-t. És bár ez utóbbinál tényleg felrobban a színpad, feltehetően a koncert alatt az egész stábnak problémája lehetett a kontrollal. Mindig valaki babrálta a füldugóját, ezért csúszott be többször is hamis hang.

A közönség viszont mit sem törődik ezzel, a zsúfolt helyen lelkes, ropja, néha hátraszalad egy korsó sörért. Kizárólag azért csalódott, hogy csak egyetlen ráadást kapott. Olyan határozottan búcsúzott utána az énekesnő, hogy azonnal rátekerték a gépzenét.