Tranströmer neve már évek óta minden alkalommal felmerül, mint lehetséges díjazotté, de a svéd művészeti közvélemény nyomása csak most érvényesült.

Tomas Gösta Tranströmer 1931-ben született Stockholmban. Apja szerkesztő, édesanyja tanítónő volt. A fiatal poétát már az általános iskolában zseninek tartották, a gimnázium után a Stockholmi Egyetemen diplomázott irodalomtudományból, de ezzel egyidőben megszerezte pszichológusi diplomáját is.

Aktív korában soha sem az irodalmi munkásságából élt: először a Stockholmi Egyetem Pszichotechnikai Intézetében dolgozott, majd évtizedekig börtönpszichológus volt, végül pedig a Munkapiaci Intézet pszichológusaként ment nyugdíjba.

„17 költemény” című kötetével 1954-ben debütált, sikerére jellemző, hogy immár felnőttnek és zseniális költőnek titulálta a svéd kritika. Tranströmer pályája során máig húsz kötetet adott ki, rendkívül népszerű Svédországban, amit az eddig kapott huszonhat különféle díj is bizonyít. Külföldön is kedvelt, műveit ötven nyelvre fordították le. A szeretetre, elismerésre vágyó, a visszajelzést igen fontosnak tartó költő az utóbbi közel fél évszázad alatt számtalan előadókörutat tartott, amelyeken maga olvasta fel verseit, és szívesen beszélgetett a közönséggel is.

A svédek roppantul tisztelik azokat az embereket, akik képesek túllépni az őket ért csapásokon, s ha kell, hát újra kezdik az életüket, küzdenek, de nem adják meg magukat. Ennek a példaképnek felel meg Tomas Gösta Tranströmer is, aki 1990-ben agyvérzést kapott, a jobb oldala teljesen megbénult, a beszédközpontja is súlyosan megsérült, de nem adta fel, sőt újabb énjét tárta az emberek elé. Mivel már fiatal korától tehetségesen zongorázott, most beszédképesség híján ezt a tudását vette elő: ismét előadókörutakra indult, ahol bal kézre írt zongoradarabokat játszott a közönségnek, miközben Krister Henriksson és a híres magyar származású színésznő, Endre Léna adta elő a verseit.

Ez a svéd emberideálnak megfelelő, utolsó erejéig küzdő ember a költő műveiben azonban legfeljebb tetten érhető – inkább csak érezhető a másik én jelenléte, de a versek közvetlenül nem utalnak rá. Elsősorban a természet végtelen szeretete, az emberi lélek mély ismerete, az álmok és a valóság viszonya, a tisztesség, a vallás és a szeretet azok a témák, amelyekben Tranströmer szívesen merül el. Stílusát „hétköznapinak” tartják, azonban ez Svédországban nem jelent rosszat.

Témáin túl formavilága is tipikusan svéd, ami a magyar lélek számára talán kicsit „túl egyszerű” és talán kicsit túl szürke is. Ők ezt természeti lírának (naturlyrik) nevezik. Például a svéd vers nem ismeri a rím fogalmát. Rímek legfeljebb a táncdalokban, kocsmadalokban fordulnak elő, a költészet elveti és olcsónak találja a sorok összecsengő végeit. „Ez a misztikus jelenlét, ez a komplikált természeti líra megnyitja az utat egy másik, emelkedettebb jelenlét felé és ez az út maga Tranströmer: amit végigjárt és nekünk ajándékozott…” – írta róla korábban Axel Björling kritikus.

Tranströmer lírája furcsa egyszerűsége ellenére számunkra is nagyon megkapó. A gyönyörű metaforák, a csodás, összetett hangulatok mestere ő. Beteg teste béklyójában már nem képes a korábbi nagyívű költeményekhez hasonlóakat írni, de erre is megtalálta a megoldást, amikor kiadta haikukat tartalmazó két utóbbi kötetét a Bánatgondolát és a Nagy rejtélyt.

Illyés, Nemes Nagy, Pilinszky fordítója

Az angol Landbrokes fogadóirodában 6/1-es oddsszal lehetett fogadni a friss Nobel-díjasra, aki ezzel a második helyet foglalta el a legesélyesebbek listáján. Az első Adonis, azaz Ali Ahmad Szaid Eszber volt a lajstromban. Nádas Péter nevét is az esélyesek között emlegették, a bukmékereknél 10/1-gyel lehetett őt „megjátszani”, ez a negyedik helyre volt elég. A világ legrangosabb irodalmi elismerésének kihirdetése után a magyar weben egymást érték a „ki ismeri?” kezdetű kérdések, pedig az irodalombarátok éppen tudhatnak Tomas Tranströmerről. Többször is járt már hazánkban: 2001-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendégeként, tavalyelőtt pedig a XXIX. Költők Világkongresszusának résztvevőjeként volt a főváros vendége. De nem csak ezért, vagy három magyar nyelvű kötete miatt illenék ismernünk őt. A magyar líra svéd népszerűsítőjét is tisztelhetjük Tomas Tranströmerben, hiszen a költő (egyik magyar műfordítója, Thinsz Géza segítségével) például Illyés Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Szabó Lőrinc, Tandori Dezső és Weöres Sándor verseit ültette át anyanyelvére. (Cs. I. Z.)