Fantasztikus videóval kezdődik a Pesti Színházban a Jó estét nyár, jó estét szerelem előadása. Repülő-zuhanó bankjegyekből kártyavár áll össze, majd abból ötágú vörös csillag válik. Közben a rádióhang tudatja, hogy Kádár János ötvenéves. Szóval 1962-ben vagyunk – hangsúlyozza, sőt később is sulykolja a rendezés. Vajon miért? Ennyire el akarja taszítani magától, tőlünk, korunktól Szász János rendező a történetet?
Fejes Endre Presser Gábor zenéjével dúsított darabjának időszerűsége már első bemutatója idején, 1977-ben is kérdéses lehetett. Koltai Tamás így kezdte kritikáját: „Vitatkozom azzal a véleménnyel, hogy Fejes Endre regénye tipikusan a hatvanas évek terméke, és mondanivalója napjainkra már nem érvényes.” Csaknem négy évtized múltán meg a nézők nagy többsége végképp mindegynek érezheti, hogy a Kádár-korszaknak melyik fázisában vagyunk éppen.
 |
| Fehér Tibor 2010-ben a Nemzeti Színházban Bócsi Krisztián / Archív |
Annak idején a filmgyár több írót is megkínált a borotvás gyilkos aktacsomójával. Bizonyára a magyar irodalom, tv- és színházművészet nagy szerencséje, hogy éppen Fejes Endre kapott rajta. Az 1962-ben megjelent Rozsdatemetővel hatalmas vitákat kiváltó író a maga világát és művészi problematikáját látta bele a történetbe. Amiről nagy felzúdulást keltő regényében is írt: az uralkodónak mondott osztály nemhogy nem uralkodik, de még csak jól sem érzi magát a szocializmusban. A „hábetlerizmus” közszóvá vált a regényben ábrázolt család nevéből. Hivatalos szóhasználatban az öntudatát vesztett, az elkispolgáriasult munkásrétegeket jelentette volna, de elég nyilvánvalóan egészen másról volt szó. A rendszer ideológiai alapjának megkérdőjelezéséről.
