A Hitler fúriái a nácizmus kiépülő rendszerének olyan elemeit vizsgálja, amelyek eddig nem kaptak túl nagy nyilvánosságot: a nők szerepét. Azt eddig is tudtuk, hogy a koncentrációs táborok felügyelői és őrei között nők is voltak, egynémelyek, mint például Ilse Koch – Karl Otto Kochnak, a buchenwaldi láger parancsnokának a felesége –, több irodalmi műben is feltűntek, megörökítve nem akármilyen szadizmusukat.

Ám a többi, a buzgó hivatalnokból aktív résztvevőkké, kínzókká és gyilkosokká előlépők elvegyültek a keletre, Ukrajnába induló nők félmilliós tömegében. Ápolók, tanítók, gépírók, titkárnők, buzgó és lelkes feleségek, szeretők. A Gestapo-irodák és börtönök segéderői. A nők elveszett nemzedéke.

Azokról fiatal nőkről van szó, akiket szinte védtelenül ért a náci ideológia. Azokról, akik „jól csengő foglalkozásra, tisztességes fizetésre vágytak”, kedvelték a szép ruhákat, szerettek „társaságba járni, utazni, nagyobb cselekvési szabadságot élvezni”. A könyv éppen erről az átalakulásról fest drámai képet, hogyan vált a lelkes fiatalságukat megélni kívánó nők egy része bűnrészessé, mások meg csupán döbbent szemlélői a népirtásnak.

Lower munkája már azért is úttörő jellegű, mert bár viszonylag sokat tudunk a híres SS-tisztek feleségeiről, az átlagról szinte semmit. Szerepvállalásuk mértékére és súlyára a háború után sem derült fény, hiszen az ügyészek jobbára a férfiak, a férjek bűneire voltak kíváncsiak. Az árnyaltabb bemutatást az is akadályozta, hogy szinte alig volt átmenet a később pellengérre állított Koch vagy a „Bergen-Belsen szépséges szörnyetege”, Irma Grese gonoszsága és a romeltakarító nők hősiessége között. A szenzációhajhász történetek, illetve az ünneplés és áldozattá válás között. A bűnrészesség kérdése sokáig fel sem merült, miközben a társadalom felét érintette.

Lower könyve kijózanító munka. Izgalmas jelentés egy olajozottan működő gépezet belsejéből.

Wendy Lower: Hitler fúriái. Európa Kiadó, 346 oldal, ára 3690 forint