Bennünk bujkál a zombi

S hogy mi lehet a titka az elképesztő sikernek? Talán az, hogy a horrorhoz jól értő Frank Darabont rendező remekül érzett rá arra, hogy a zombimozifilmek hangulatát kevés szappannal keverve a tévére is jól lehet adaptálni. S bár a rendező később kiszállt a sorozatból, a koncepció megmaradt: mint minden hasonló, jobban sikerült alkotás, ez is negatív utópia. Bár elvileg az élőhalottak jelentik a legfőbb veszélyt, a legnagyobb dráma mégis abban áll, hogy a túlélők miként jönnek ki a túlélőkkel. Túl lehet-e élni emberként, vagy a szokásos humanizmus sokkal inkább amolyan ragtapasz, amely már nem képes elfedni az állati ösztönöket. Az ember vagy mészáros, vagy marha, hangzik el a friss évadnyitóban, s ezzel kőkeményen jelöli ki az irányt, hogy mire számíthatnak a sorozat nézői. Mert miközben az emberség megmentése a tét, könnyen lehet, hogy a végén már nem lesz mit megmenteni.

A népszerűség másik titka, hogy nagyon ügyesen vegyíti az akciójeleneteket, a drámát és a szokásos szappanoperai fordulatokat. Az erős és jól megírt karakterek miatt viszont ez utóbbiak csak ritkán tűnnek fel, viszont egyre drámaibb helyzetbe sodorják hőseinket. A negyedik évad legmegrázóbb része éppen az volt, amikor egy egészséges kislányt kellett megölniük az embereknek, mert képtelen volt elfogadni a realitást (a zombikat nem élőhalottaknak, hanem furcsa embereknek látta), így állandó veszélyt jelentett a túlélőkre.

Zombi vagyok, zombi leszel!

Az ötödik évad eleje már jelezte: vélhetően hasonló embertelen döntéseket kell majd meghozniuk a szereplőknek, ha életben akarnak maradni, s ezzel folyton a nézőnek szegezhetik a kérdést: ő vajon mit tenne hasonló helyzetben? Az eszére, a szívére vagy a mindent átíró félelmeire hallgatna-e leginkább? S már azért sem könnyű egyből rávágni a helyes választ a kérdésre, mert gyakran a humanizmus és az erkölcs békeidőkben bevált parancsai vezetnek a legnagyobb kegyetlenkedésekhez. És az emberi gyanakvásnál, mohóságnál vagy gonoszságnál egyetlen zombiharapás sem lehet mélyebb vagy fájdalmasabb. Sőt néha egyszerűbb és enyhébb halált hoz a rettegett kór.

Eközben a zombi mint metafora újabb jelentéssel gazdagodik: az emberben mindig is lappangó kór általános jelentésévé válik. A sötétséggé, ahová a civilizáció lámpája sosem lesz képes bevilágítani. Hiszen mi magunk is betegek vagyunk már, csak az a szerencsénk, hogy a járvány még nem tört ki elviselhetetlen mértékben.

Az ötödik évad még keményebb lesz, így csak azoknak ajánlott, akik szereztek már némi rutint a horrorfilmek kapcsán. Bár a hazai Fox az igazán brutális közelképektől megkíméli a nézőket (ezek csak a neten látható eredeti verzióban tekinthetők meg), így is lesz miről beszélni az utolsó képkockák után.

A sorozat képes feléleszteni az alapfélelmet: a civilizáció burka nagyon vékony, s elég, ha csak kicsit mozdítanak ki a komfortzónánkból, hogy máris lehulljon rólunk minden konvenció, beidegződés, részvét.