Belzebub üstjében
1978-ban járunk. A munkások a kobakkal (védősisakkal) a fejükön, akik mintha a Belzebub üstjében szoronganának, és most húzták volna föl őket levegőzni a pokolból, még nem bányásznak. Még csak bányát építenek. Már két éve építik, és még két évig fogják. Aztán a bánya megnyitása után eltelik még két év, és elvesztik 37 társukat.
1983. június 22-én bekövetkezett Magyarország legkorszerűbb bányájában, a magyar bányászat történetének legsúlyosabb balesete. Egy viharos éjszakán kimaradt az áram, leállt a ventillátor, megszűnt a szellőzés, berobbant a sújtólég, borzongató, régi nevén: a viheder. “Jobban féltettem, amikor kocsival ment valahova, azt hittem, akkor nagyobb veszélyben van, mint ebben a modern bányában...” – sóhajtotta a Magyar Rádió mikrofonjába az egyik özvegy.
A Vértes lábánál vagyunk, a pusztavámi völgységben. Eocén-kori barnaszenet lehet itt bányászni. Sokáig külszínileg is lehetett. Pusztavám többségében német lakói sokáig jelentős részben ebből éltek. Aztán a külszíni fejtések kimerültek, a szénmedencék megteltek vízzel, idő múltán hallal, s lehetett pecázni és horgászegyletet alapítani. Bányászni viszont már csak a mélyben.
A magyar szénbányászat súlya a XVIII. század közepe óta egyre csak növekedett, mígnem a múlt század hatvanas éveinek első felében a csúcsra ért, és akkor hanyatlani kezdett. Úgy volt, hogy szépen, egyenletesen hanyatlik majd, mert a kommunista tervgazdálkodók vélelme szerint: a szén a múlt, a szénhidrogén a jövő. Ámde beütött az olajválság, és ez jelentősen befolyásolta a tervgazdálkodók vélelmeit.
1974-ben elhatározták, hogy kicsit megint fölpörgetik a szénbányászatot, illetve a szénalapú energiatermelést. Két terv versengett. A Bükki Energetikai Kombinát s a Tatabánya-Dorog-Oroszlány bányavidékét érintő eocén program. Az első tűnt jobbnak, de a második győzött. A Komárom megyei Pártbizottság többek között azzal érvelt, hogy ha leépítik a környék bányászatát, kitör a bányászlázadás. Ehhez képest a nyolcvanas években már csak lengyel vendégmunkásokkal tudták működtetni Márkushegyet (később pedig erdélyiekkel).
Az eocén program a nagy, sokmilliárdos fiaskókról híresült el. A félbemaradt bicskei szénerőműről, a drágán kevés szenet adó mányi és nagyegyházi bányákról, no meg az eltűnt karsztvizekről. Ehhez képest semmiség, hogy a márkushegyi beruházás költsége a tervezett 3,3 milliárdról fölsettenkedett 5 milliárdra. De Márkushegy – a nagy balesettől eltekintve persze – legalább szépen működött. És működik. Ma már (még) ez az egyetlen mélyművelésű szénbánya az országban.
A rendszerváltás idején még másfél százezer ember élt közvetlenül vagy közvetve a bányászatból. Ma tizedannyi. A képen látható bányászok még a korabeli átlaghoz képest nagyon jó fizetést kaptak. Ha aláírtak tíz évet, azonnal kiutaltak nekik egy két szoba összkomfortos lakást a bányászlakás-építési program keretében. A fűtésre sem volt gondjuk, kaptak évente 72 mázsa szenet. Huszonöt év vagy ötezer műszak után nyugdíjba mehettek. Viszont addigra tönkre is mentek. A bányászok nyugdíjas élete korán kezdődött, de nem tartott sokáig.
A márkushegyi bánya egykoron több ezer dolgozójából hétszáz maradt. Az erdélyieket már rég hazaküldték. A fronton dolgozó bányászok 150-200 ezer forintot keresnek, de van, aki minimálbérért megy le naponta a mélybe a kasban (liftben) és a japánon (futószalagon) söprögetni. A korkedvezményes nyugdíj még megvan, de már féltik. Ki tudja, miért?
A munkájukat persze még jobban féltik. Kihaló szakma. Újakat nem vesznek fel, de magától nem is megy el senki. Egy márkushegyi riportban mondja az egyik bányász: “Az az igazság, hogy aki itt van már 15-20 éve, és elmenne egy ilyen céghez, az ott az orvosi vizsgán már eleve megbukna.”
Úgy volt, hogy 2010 végén mehet mindenki megbukni, az MVM döntött, leáll a bánya. Márkushegy pár száz oroszlányi lakáson kívül a Vértesi Erőművet látja el. Az pedig korszerűtlen, drága és átláthatatlan ügyletek tárgya. Fölszámolási eljárás indult ellene, s kétséges volt, hogy finanszírozhatjuk-e tovább az áramszámláinkhoz csapott szénfillérkékkel a Vértesi Erőművet, vagy ezt a józan ész mellett (ami kevés) az EU is megtiltja majd.
A tatabányai polgármesterből lett államtitkár, Bencsik János 2010 végére elintézte, hogy Márkushegy kapjon két év haladékot. 2011 közepére elintézte, hogy kapjon még két év haladékot. Most úgy van, hogy 2014-ben zárják be a bányát. Bencsik államtitkár pedig már lemondott.
