Mert jóban voltunk.
Többször is jártam nála. A fene nagy házukban a Rózsadomb lejtőjén. Irigyeltem, mert neki már akkor volt Led Zeppelin-lemeze, amikor még azt sem tudtuk, mi az. De náluk bömbölt, szétrepesztette a falakat az otthonukban, ahol a kertben olyan furcsa szemű, bundájú kutyák rohangásztak, amelyek felmenői állítólag már az űrben is jártak. (Ajándékba kapták és bántó lett volna visszautasítani, most meg egyenruhás „házimunkások” próbálták, nyilván önkéntes buzgalomtól vezérelve megfékezni őket.)
Ebből a kacsalábon forgó „várból” minden reggel fél 8-kor egy fekete Mercedes, egyenruhás, tányérsapkás katonai sofőrrel furikázta el az Ady Endre Általános Iskolába. Délután meg haza.
Egy osztályba jártunk Dodival. Furcsa kapcsolat volt. Ég és föld. Az én apám úriszabó-üzletet vezetett a Frankel Leó utcában. Megtűrt kisiparos volt. A jó időkben segédek vették körül, és az idő múlásával egyre több pártfunkcionárius (is) rányitotta az ajtót. Mert már nem volt elég a Vörös Október Ruhagyár, ki akartak öltözni. És nem sajnálták rá sem a pénzt, sem az időt. Apám sosem kapkodta el: ami nem volt kész, arra várni kellett. Akár ítéletnapig is. Hiába ígértek érte többet. Őt nem lehetett sürgetni, megvesztegetni. De amit alkotott, az értékálló volt. Pazar! Pedig néha még a molyok is kerülgették a próbababán.
Jöttek és jöttek, holott korábban sok volt a házkutatás, a váratlan szemrevételezés, rajtaütés. A Rákosi-érában valutázásért bíróság elé is állították. Sorra érkeztek a külföldi kuncsaftok is, egymásnak adva a kilincset: New Yorkból, Svájcból, Svédországból, vagy épp az egyik Horthy-rokon, egy féllábú Purgli Münchenből. Ragaszkodtak apámhoz.
Dodinak (Józsinak) volt egy irtó szép, hosszú hajú húga. És még szebb, fiatalos anyja, akinek fantasztikus volt a töltött káposztája. Ő maga főzte, ilyenkor nem engedte a személyzetet a tűzhely közelébe.
Lajos bácsi, a hadügyminiszter pedig rendszerint a kandallóval felszerelt, teniszpálya méretű hallban szendergett, vagy tévét nézett csónak méretű varrott sötétbarna bőr foteljéből. Zsírosodásra hajlamos, sűrű fekete hajú, zömök ember volt, óriási pofonokra képes tenyerekkel. Kár lett volna beleszaladni.
Aztán egy szép napon ellentmondást nem tűrően megcsörrent a hatalmas, dobozméretű telefonszerkezet, amelyen legalább harminc kis irányítókar volt, világító lámpákkal, de csupán egyetlen kagyló és tárcsa tartozott hozzá.
Először elsápadt. Aztán legszebb délutáni álmából ébredvén hebegett-habogott. Végül úgy ordított, hogy még a kristálycsillár is beleremegett. Volt is miért.
„A kötelék felszállása után a Duna vonalában Bíró József őrnagy a kötelékből kivált és 14.18 órától vele minden irányu öszszeköttetés megszünt. 1969. augusztus 14.-én 18.45 órakor a HM. Főügyelet közlése szerint az XXXMTI. hír ügynökség értesitette, hogy Biró József őrgy. Olaszországba leszállt. A MIG. tipusú repülőgép felszereléséhez tartozott 1 db. 34-es gépágyu, 40 db. lőszerrel, 2 db. 23-as gépágyu 160 db. lőszerrel. A repülőgép értéke 5 millió forint. Magával vitte a repülésen 1 használatos FRISZ táblázatot, 1 db. 500-ezres 1 db. 1 milliós térképet. Biró József őrgy. nyugati országba való leszállásával hazaárulást követett el.” – olvasható Szigetvári József alezredesnek, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola irányítójának augusztus 15-én keltezett feljelentésében, melyet futár útján a BM Vizsgálati Főosztály vezetőjének címzett. Csatolmányként nem mulasztotta el számba venni és csokorba gyűjteni, milyen ismeretekkel rendelkez(het)ett Bíró, aki 1949 óta a légierőnél, illetve a repülő csapatoknál teljesített szolgálatot. (Apja MÁV-főellenőr, ő maga pedig négy polgárit végzett vasesztergályos, 1949-től hivatásos katona. Disszidálásakor 17 éves a fia, felesége fogtechnikus Szolnokon.)
Lehangoló volt a lajstrom, mert a szökevény rendkívül sok és jelentős katonai titok birtokában volt.
Ezért is fordulhatott elő, hogy a „Füred” fedőnevű gyakorlatról rajparancsnokként oly könnyedén lépett le, és járt túl mindenki eszén.Minősítéseiben olvasható: „Kiváló szellemi képességekkel rendelkezik, ami néha túlzottan önelégültté teszi…; alaptermészete bohém; Szereti a társaságot, de szorakozása a családi életre vonatkoztatva káros hatással nincs…;
Rep. technikai képessége kiváló; Elfogásainak zömét kiváló eredménnyel oldotta meg…; Józan családi életet él… a repülésekhez pihenten és minden zavaró körülményektől mentesen fog hozzá…”
A megsárgult papírokat böngészve az is kiderül: felszállás előtt behatóan érdeklődött a térségben várható időjárási viszonyokról, és felkereste anyósát, akitől elkérte unokatestvére kanadai címét.
Ott is kötött ki.
Kényszeredetten tanulgatott angolul, volt autómosó, később a farmerek körében lett keresett mezőgazdasági permetező, mert át tudott bújni a magasfeszültségű vezetékek alatt is. Végül az eszkimókat oktatta repülőgép-vezetésre messze északon, ahol csak szántalppal lehetett leszállni. Nyugdíj előtt még technikai újító is volt a világ egyik legnagyobb telefongyártó cégénél.
Zsenialitása abban rejlett, hogy tudta: 500 méter alatt nem tudják bemérni a lokátorok. Kihasználta „lapulási” képességét. Mindennapi öröme volt a repülés.
Idehaza sokáig nem heverték ki az átverés világra szóló szégyenét.
Bírónak a használaton kívüli kifutópálya rövidsége miatt csak hason csúsztatva sikerült megállítania a gépet a szomszédos mezőn. A MiG lángra lobbant és félig elégett. Az olasz külügyminisztérium a politikai menedékjogra tekintettel megtagadta Bíró kiadatását, a roncsok elszállítását azonban engedélyezték.
Már testőrök vigyáztak rá éjjel-nappal, amikor a trieszti menekülttáborban Vabékaemberes „küldöttek” megpróbálták kinyírni a dezertőrt. Többször is rálőttek. De megúszta, mert mások voltak vele az Isten tervei. Aztán az izraeliek környékezték meg, jól jönne az Egyiptom elleni küzdelemben, ha beavatná őket az oroszok légi harci taktikájába, végül az amerikaiak akarták „bevetni” tudását a vietnamiak ellen. Nemet mondott mindenkinek, mert örökre kiszállt a „háborúsdizásból”.
Vaskos, 73 fejezetes, 249 oldalas, sokáig „Szigorúan titkos!” minősítésű, „Áruló” fedőnév alatt vezetett, rendkívüli esemény dossziéja megtalálható az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Állítólag annyi fénymásolatot vett át, hogy csak két fordulóval tudták feleségével nejlonszatyorban elvinni.
Amikor a sok-sok tortúra után hazatérhetett, volt pilótatársai azzal vádolták, hogy „úgy küldték ki”. De akkor miért lett kisnyugdíjas?
„A büncselekmény motivumaként állapította meg a biróság: a rendezetlen, kölcsönös okok miatt szétzilálódott családi életét, anyagi elégedetlenkedését, a szolgálati helyén mellőzöttnek érezte magát. Állandóan elégedetlenkedett.” Végezetül Kucsera László r. vörgy. csoportfőnök elvtárs így összegezte a szökés valószínű okait: „(…) nem rendelkezett megfelelően szilárd politikai alappal ahhoz, hogy az általa vélt és indokolt sérelmeken, problémákon felülkerekedjen. Elvesztette hivatástudatát, egyre inkább a perspektivátlanság jellemezte. Ezen különböző negatív hatások összegeződéseként együtt járt nála, annak felmerülésével kimondásával, hogy a Magyar Néphadseregben sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülik meg, ezt összehasonlította jugoszláviai utazása során szerzett, tulzottan szépitett észrevételeivel… A fentiekben összegzett, teljesen fellazult, ugyszolván minden köteléktől mentes politikai, – morális állapotban, azok szinte egyenes következményeként juthatott el a szocialista társadalmi kötelékkel való teljes szakítás gondolatáig, illetve annak végrehajtásáig…”
A Budapesti Katonai Bíróság 1969. december 29-én hozott ítéletében (KB.I.052/1969.) „fegyveresen és szolgálati ténykedés felhasználásával elkövetett külföldre szökés” bűntette miatt távollétében halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Hozzáfűzve: „A Biró által elkövetett büncselekmény a Magyar Néphadsereg egyik legsúlyosabb következményekkel járó rendkivüli eseménye volt.”
És mi a tanulság? Mert tanulság mindig van! A csoportfőnökség vezetője jelentésében nyomatékosan utalt is rá: „munkánk során fokozottabb figyelmet (kell) forditani a tiszti-kar politikai-erkölcsi arculatának alakulására, a zavaró jelenségek időbeni feltárására, illetékesek felé időben történő jelzésére, javaslattal élni azok megszüntetésére... Bizony Biró őrgy. esetében beigazolódott, e téren belüli helyzet ismeretünk következésképpen operativfelderitő munkánk nem volt hézagmentes. Biró őrgy. erkölcsi-politikai fellazultságát, indokolt, vagy vélt sérelmeit környezetében elég sokan ismerték.”
Bár Göncz Árpád államfőként (saját hatáskörében döntve) elnöki kegyelemben részesítette, azóta sem rehabilitálták, honvédségi nyugdíjban sem részesült.
Egy MiG–15-ös
10 méter hosszú, 3,7 méter magas, és 10 méteres a szárnyfesztávolsága. Klimov sugárhajtómű hajtotta. Anno.
A „Kalandor”
Fél évvel később újabb csapás érte a magyar légierőt: 1970. április 7-én egy MiG–15bisz 907-es sugárhajtású géppel Taszárról szintén Olaszországba „dobbantott” a Szovjetunióban kiképzett, igen tehetséges elfogó vadászpilóta, Zoboki Sándor főhadnagy. Ő is kiképző repülés közben vált le „kellő ravaszsággal és taktikával” a kötelékről. Ő is a „küszöb alatt” jutott ki, észrevétlenül. Udine fele vette az irányt, ott is szállt le. A rossz nyelvek szerint „feltűnően érdekes egyéniség volt, nagy különc, és már növendékkorában külön foglalkoztak vele az oroszok”.
Egyéves fiút hagyott itthon. Az amerikaiaktól kért és kapott menedékjogot. Megélt belőle. Míg Bíróról hallgattak, Zobokit már nem kímélte a sajtó: a Kék Fény-es Szabó László esett neki a Népszabadság hasábjain nagy vehemenciával, árulóként bélyegezve meg őt. Sokat ártván ezzel a diplomáciai csatornákon folyó egyezkedéseknek.
428 oldalas vizsgálati dossziéja fedőlapja szerint Zoboki lett a „Kalandor”. Őt is távollétében ítélte halálra a katonai bíróság. Sosem tért haza. Az ő esetében is „elaludt” az elhárítás: csak a Szabad Európa Rádió híreit hallgatva kaptak észbe, hogy hiába keresik itthon az eltűnt pilótát, s az esetleg lezuhant gépet. A kifutópálya rövidsége miatt Zoboki gépe is megsérült, azt is visszaszállították Magyarországra.
„A hazai feldolgozó munka és a vádlottak távollétében hozott halálos ítéletek megfelelő hatékonysággal nem biztosíthatják az újabb hasonló bűncselekmények elkövetésétől való visszatartás érdekeit. Ezért a BM III. Főcsoportfőnök Elvtársnak javasoljuk – a BM III/I. csoportfőnökség lehetőségei figyelembe vételével – a jogerős ítélet végrehajtása előkészítésére aktív operatív akció kezdeményezését” – ezt olvassuk a Honvédelmi Levéltárban egy Rajnai Sándornak, a külföldi hírszerzés főnökének szignójával jegyzett dokumentumban. Zobokit rehabilitálták a rendszerváltás után. De ezt már nem élhette meg. Állítólag Ausztriában szenvedett síbalesetet. Fennakadt egy nyakmagasságban kifeszített drótkötélen.
