Atyai tanácsra a pozsonyi közgazdaság-tudományi egyetem külkereskedelmi karára iratkozott be, megtanult angolul, németül és franciául. Nem akart szüleinek az anyagi támogatására szorulni, ezért légiutas-kísérőként kereste meg a szükséges pénzt. Friss diplomásként végül a pozsonyi tévében kötött ki, kezdetben bemondóként,majd forgatókönyvíróként vált ismertté.
Első regénye, a Chcem len tvoje dobro (Csak a javadat akarom) 2005-ben jelent meg, tavaly óta már magyarul is olvasható. A fordulatos történet a látszólag boldog házasság összeomlását követi nyomon. Harminchárom éves korában, harmadik hó harmadikán vette kézbe a szűzpéldányt, holott a fiókjai már évek óta megteltek félig kész kézirataival, vázlatokkal, amelyeket családtagjainak, barátainak olvasott fel.
Férjének hosszas kérlelésére aztán előhúzta a Consul márkájú írógépét, esténként bezárkózott a szobába, majd néhány hét múltán bekopogott az egyik pozsonyi kiadóba. Könyve rövidesen a szlovák sikerlista élére került. A magyar közönség már ismerheti a Pozri sa na seba (Nézz magadra) című könyvet is, amely a családon belüli erőszakról szól. A cselekmény lélektani szempontból is mívesen kimunkált kórisme a sokféle képmutatásról. Azóta további négy regényt és két mesekönyvet adott ki. Magyar fordításban a Klára és a mumusok című, többgenerációsnak nevezett mesekönyve is megjelent már, amely szerinte akkor a leghatásosabb, ha a nagyszülő olvassa fel az unokának.
Művei több mint 150 ezer példányban keltek el Szlovákiában, ami nagy szó az 5,5 millió lakosú országban. Korántsem mellesleg, négy gyermek (hárman a pozsonyi magyar tannyelvű iskolába járnak, valamint az óvodás Klára) édesanyja. Belevetette magát a közéletbe is: 2010 óta a pozsonyi főpolgármester egyik helyettese, főleg szociális ügyekkel foglalkozik. Feltöltődést elsősorban a természet, a kocogás és a családi kerékpártúrák nyújtanak. Lelki erővel a férje és a négy gyermeke ajándékozza meg. Főleg azzal, hogy érdeklődéssel olvassák újabb kéziratait. Hű „társa” Márai is, akinek a naplói erkölcsi iránytűt jelentenek számára, és a követendő példaképnek nevezett Joy Fielding. A kanadai bestsellerszerző lebilincselően, krimiszerűen pergeti a cselekményt, s ő is erre törekszik.
Nem csak leányálom volt az eddigi élete. Máig felhasít benne a fájdalom, amikor szeretett húga tragikus haláláról beszél, aki egy tátrai szikláról zuhant a szakadékba. Könnyek között mesél arról is, hogy a várva várt harmadik csecsemő megfulladt a rá csavarodott köldökzsinórtól, a méhen kívüli terhesség miatt életveszélybe került.
– Petra, magát angyalok óvták műtét közben – mondta neki a főorvos. Akinek a tanácsa ellenére később mégis vállalta a negyedik gyermekét, Klárát is.
Kezdetben a szlovák női irodalom képviselőjeként emlegették, amiben valamiféle lekicsinylést érzett. A kritikusok is csak legyintettek, legfeljebb lektűrnek minősítették első regényeit, gyanús jelként a példátlan érdeklődést. Aztán mind többen ismerték el, hogy a nő-férfi viszonyt, a házastársi hűség problémakörét és más családi konfliktusokat ábrázoló történeteket nem csak bulvárstílusban lehet megírni. Ahogy az sem ördögtől való, ha a mai mesében a kislányt az édesapja és második felesége neveli, aki várandós lesz. E korántsem hagyományos, hanem patchwork, „összefércelt” családképpel” indul a cselekmény.
Sokezres olvasótáborának többsége nő. – Ezt természetes, hiszen mégiscsak női szemmel és lélekkel látom és láttatom a családi, emberi konfliktusokat. Más látásmód jellemző a férfiakra, de tőlük is egyre több visszajelzést kapok – árulja el. Olykor az irodájába bekopogó polgárok sorsa, őszinte kitárulkozása kínál újabb témákat. Sokszor azonban maga se tudja, hogy fog befejezni egy történetet, amikor belekezd. Arra a kérdésre, miként tud anyaként, főpolgármester-helyettesként ennyi elvárásnak megfelelni, s még írni is, válaszul Senecát idézi: Minden a másé, csak az idő a miénk.
