galéria megtekintése

Jordán Tamás: Én is tudok elmúltnyócévezni

3 komment


Szemere Katalin

A Nemzeti egykori igazgatója harmadszor is pályázik a szombathelyi színház élére. Állítja: a színpadon nincs politizálás.

– Nem fáradt még bele így hetvenhárom évesen az igazgatásba? Kortársai nagyrészt visszavonultak a színházvezetéstől.

– Egyáltalán nem. A testi-lelki kondícióm egyaránt megfelelő hozzá, hogy folytassam. A legfontosabb szempont: a társulat, a színház jó állapotban van. Díjakat kapunk. A legjobb rendezők dolgoznak nálunk, a következő évadban Alföldi Róbert, Béres Attila, Horgas Ádám, Lukáts Andor, Mohácsi János, Réthly Attila, Valló Péter, Zsótér Sándor.

– Gondolom, nem azt írja a pályázatába: folytatjuk a megkezdett munkát. Képzelje, állítólag volt olyan direktor, aki körülbelül ennyit adott be.

 

– Én is tudok elmúltnyócévezni, csak másképp. Beért az elmúlt nyolc év termése, és ez itt nem PR-duma. A közönségünk egyre bővül, sokféle ízlésű és műveltségű ember jár hozzánk, és már olyan előadásokat is megnéznek, amelyekre 6-7 éve még biztos nem vettek volna jegyet. Az idén például féltem, hogy fogadják majd A mi osztályunkat, amely tíz lengyel és zsidó diák visszaemlékezése alapján mutatja be hazája részvételét a XX. század rémségei­ben. Az előadás az évad egyik legnagyobb sikere lett. De a fiatalokkal többet kellene foglalkoznunk, a tinédzserek adósai vagyunk. A beszoktató előadásokat, a színházra nevelést mindig fontosnak tartottam. Persze voltak már beavató produkcióink, például az interaktív, egyórás Jókai-darab, A kőszívű ember fiai. Régóta dédelgetett tervem, hogy egyszer egy jeleneten keresztül lássák az egész munkafolyamatot, az olvasópróbától a rendelkező- és emlékpróbán át a premierig. Meg tudnánk nekik mutatni, hogy milyen egy darab „szárazon”, aztán mit változtat rajta a díszlet, a jelmez, a világítás és a zene.

Jordán Tamás szerint a színészek összetartóak, de a POSZT-ra, amelynek ő volt az egyik alapítója, nem biztos, hogy elmegy
Mediaworks

– Új vezetése van az ön által elindított Pécsi Országos Színházi Találkozónak, amely az utóbbi időszakban elég erős lenyomata volt a megosztott színházi szakmának. Hogy látja, van remény a konszenzusra?

– A szakma megosztott, erre utal a két színházi társaság egymásmellettisége is. A POSZT mellett egy tanácsadói szakmai testület állt fel, amelyben képviseli magát mindkét oldal. Azt hallom, jó szellemű viták, megbeszéléseik vannak. Hogy a testület konszenzusra tereli-e a két oldalt, abban csak reménykedhetek. Egyébként lehet, hogy a szakma egésze megosztott, de a színészek a színházakban összetartanak. A nézeteltérés általában pár igazgató között van, nekik kellene egyetérteniük. Színházon belül, a színpadon nincs politizálás. A szombathelyi városvezetés és a színház kapcsolata meg kimondottan harmonikus, pártpolitika szóba se kerül. A városi támogatásunk ugyanannyi, mint tavaly, miközben az intézmények finanszírozása leggyakrabban csökken. A helyieknek fontos a színház, az egyik nagyvállalat lefedi az egész évi taoszükségletünket (társaságiadó-jóváírással járó támogatás, amely a jegybevétel 80 százalékáig igényelhető), azaz több mint 90 millió forintot kapunk a cégtől.

– Megy a POSZT-ra?

– Még nem tudom, több nyári színházi előadásban is játszom. Minden évben elhívnak, de úgy érzem, a POSZT-tól már nagyon messze vagyok.

Dráma az igazgatói szobában

A jövő évadban mutatják be Szombathelyen a Grönholm-módszert. Az állásinterjúra épülő darab eredeti helyszíne eleve egy iroda. Nagy Cili rendező ezért azt találta ki, hogy használják Jordán Tamás mostani, üvegfalú igazgatói irodáját színpadként, a nézők pedig a viszonylag nagy előtérben ülnek majd.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.