A tudósok az 1960 és 2010 közötti amerikai slágerlisták dalait vizsgálták a trendek határozott változása után kutatva. Az eredmény meglepő: a hatvanas évek bandáinak zenei karaktere nem hozott igazán újat, az általuk használt stíluselemek már léteztek az Egyesült Államokban.

Hol a helye a Beatlesnek a popzene történetében? Bob Collier

1991-ben viszont a sokak által lenézett hiphop zene valóban megreformálta a popzenét. A hetvenes években, Bronxban kialakult műfaj ekkor tört be a slágerlistákra, olyan előadókat adva a mainstreamnek, mint az N.W.A., a De La Soul, a CypressHill vagy 2Pac. A kutatók úgy fogalmaztak: „A hiphop megmentette a slágerlistákat.”

Sokak szerint persze ostobaság csupán zenei összetevők analizálására alapozva kijelenteni, hogy a hiphop jelentősebb volna, mint a „brit invázió”, hiszen egy előadó hatása a popkultúrára főként áttételesen – a kulturális, divat- vagy politikai vonatkozások terén – mérhető. A kilencvenes évek kőkemény politikai-társadalmi témájú rapszövegei persze ebben is komoly ellenfélnek számítanak. Azt egyébként még Mike Brocken, a liverpooli Hope egyetem beatlesológia-oktatója is elismerte: a Mersey-parti banda nem innovátor volt, sokkal inkább „szarka”, amely a tagokat ért hatásokat egyesítette zenéjében. Ez azonban nem csökkenti értékét.

Ez volt az első alkalom, hogy számítógéppel, csak a zenei összetevők szempontjából elemezték a poptörténetet, és a kutatás számos egyéb érdekességgel szolgált. 1991 mellett jelentős volt 1964 és 1983 is, a legkevésbé sokszínű évnek viszont 1986-ot találták: ekkoriban terjedtek el a dobgépek, uniformizálva a dalokat. A tudósok cáfolták azt a sztereotípiát is, miszerint a popzene minősége folyamatosan romlik: az elemzőprogram semmiféle erre utaló jelet nem talált.