- Azt mondta valaki Az üvegcipő főpróbája után, hogy színházi nyelvezete hasonlít Molnáréhoz.
- Most, hogy beleírtunk kicsit, valóban... Bár jó viszonyban vagyok vele, de Szomory Dezső nyelve közelebb áll hozzám, „kicsinált", mint Parti Nagy Lajosé vagy mondjuk Caragialéé.
- Mi tetszett meg Az üvegcipőben, a cselédlány, Irma szerelmében, amit az apjakorú Sipos iránt érez, akinek viszont Adélt, a háztulajdonost kell feleségül vennie, hogy az asszony megszabaduljon egy megalázó kapcsolattól?
- Nagyon jó kis történet, és tetszett, hogy nem nagy lételméleti kérdésekről, tragédiákról beszél, hanem a kicsikről, amik mindenkit érintenek, aki az utcán jár.
|
Irma (Simon Boglárka), akinek a boldogsága kétséges
Rab Zoltán |
- Szokatlanul fejezte be az előadást, elmarad a happy end. Irma és Sipos ugyan egymásra talál, de a rendezés azt sugallja, nem lesz tartós ez a kapcsolat.
- Nem vettem el a happy endet az ötvenes férfitól és a tizenkilenc éves lánytól. Fogalmam sincs, milyen hosszú lesz a házasságuk, de hogy nem lesz zökkenőmentes, az biztos. Nem akartam ott befejezni, ahol Molnár, túl egyszerűnek éreztem a végét. Kicsit olyan, mintha az erős második – botrányos esküvői – felvonás után elfogyna a szufla. Ezért jóval több szereplőt átrántottunk a rendőrségi színbe a második rész vendégseregéből, és ott is megerősítettük a szerepüket.
- Kiszedett belőle klasszikus részeket, például azt, mikor Irma azt hiszi, Shakespeare-nek Ciklus a keresztneve, vagy összekeveri a manikürt, a kombinét, az ondolát és a kreppzsorzsettet.
- Néztük, hogy élnek-e ezek a poénok, és rájöttünk, nem olyan jó viccek. Jobbakat írtunk bele a színészekkel. Annál jobb ez az anyag, hogy gyenge szóviccel elrontsuk.
- Beleírtak azért önök is egy-két szóviccet...
- Persze, de ahhoz húzni kellett. Egyébként viszonylag sokat húztunk a darabból, orbitális monológokat, amelyek gyakran ismétlik önmagukat. Olyanokat, amelyek megoldhatatlan feladatok elé állítják a színészeket és színésznőket. Ezeket azoknak is ki kell rántaniuk, akik nem akarnak különösen belenyúlni a Molnár-szövegbe. A nagy része egyébként maradt eredeti Molnár, a második részben van inkább vendégszöveg. És mivel több szereplőt átvittünk a második felvonásból a harmadikba is, ezért őket életre kellett lehelni.
- Könnyebb vagy nehezebb együtt dolgozni egy ismeretlen társulattal?
 |
Mohácsi János
MTI |
- Nincs az a nehézség benne, amire gondolna. Sporthasonlattal élve: az ötvenméteres medence mindenhol egyforma. Nem szoktam rosszul érezni magam a színészekkel. Életemben talán egyszer kívánt pokolba egy társulat, mert nem értettük egymást. Ez nem is Magyarországon történt. Egy ismeretlen társulat nem úgy nagy kaland, mint egy új házasság vagy kapcsolat. Az a lényeges, hogy milyen passzban van, én milyen passzban vagyok, és milyen mázlink van a darabbal. Ez a társulat meg nagyon jó állapotú, sokat ők hoztak a közbeszólásokból, és én is formálgattam őket. Semmivel nem nagyobb a hibaszázalék, mint azoknál, akikkel már dolgoztam.
- Sok előadása politizál, néha aktuálpolitikai utalásokat is tesz bele. Ez nem hiányzott?
- Nem, a Játék a kastélyban elég pocsék helyzetben született Kaposváron, ez volt az utolsó előadásom ott, mégsem tettem bele semmit. Ki értené Marosvásárhelyen, ha például bőrfejűeket rendezek bele az előadásba, ami nem is passzol a Molnár-szöveghez. Semmi közük hozzá. Nem ismerem az itteni politikai helyzetet, hála istennek, azzal foglalkozzanak azok, akik itt élnek.
- Mostanában többször újrarendezett darabokat, korábbi sikeres előadások szövegét. Az üvegcipőnél érez ilyen ingert?
Mostanában nem szeretném, de majd biztosan. Sok munkát fektettünk a bemutatóba, és nem is rossz minőségű anyag lett belőle. Nem szeretem, ha 20-25 előadás után elmúlik egy olyan produkció, ami legalább ötvenre hivatott vagy akár ötvenhatra.
- Beszélgetett a társulattal arról, hogy milyen Marosvásárhelyen magyar színésznek lenni?
Sokat voltam velük, de ez nem nagyon ütötte fel a fejét. Én meg nem szítom a tüzet, hogy érezzétek rosszul magukat. Akivel mégiscsak érintettük a témát anélkül, hogy én azt felhoztam volna, azt mondta: ha megőrülne, se menne Magyarországra színésznek. Azt a politikai hisztériát innen sem lehet elviselni. Mélységesen egyetértek velük.
