Vágás, csavarozás és némi változtatás után folytatódik a próba. A balettnövendékek össztánca elsőre olyan jól sikerül, hogy a kollégák önkéntelenül is tapsban törnek ki a nézőtéren.
 |
| Hűvösvölgyi Ildikó: Három jelenet alatt kell bemutatnom ennek a nőnek a tragédiáját |
A történetet sokan ismerik a mozifilmből: a főszereplő kisfiú bokszedzés helyett táncórákra jár, és eleinte csupán a leépülés tüneteit mutató nagymamája hisz a tehetségében. Az őt alakító Hűvösvölgyi Ildikó azt mondja: nagyon is tud azonosulni Billy történetével: – Egy Őrszentmiklós nevű kis faluból jöttem, és már nagyon korán éreztem, hogy énekelni-táncolni akarok. Hiszem, hogy a tehetség bármilyen – paraszti, bányászvárosi – közegben kiragyog, utat talál magának – mondja a színésznő, aki egészen más eszközökkel dolgozik az operaház hatalmas színpadán, mint a filmbéli nagymamát alakító kollégája: – Három jelenet alatt kell bemutatnom ennek a nőnek a személyes tragédiáját, amibe mondhatjuk, hogy belekattant, elérni, hogy ne poén legyen az, hogy hol a szendvicse, és azon se nevessen senki, hogy időnként elfelejti: meghalt a lánya.
Hűvösvölgyi Ildikó azóta szerelmes a táncba, amióta a Macskákban Seregi Lászlóval dolgozhatott, néhány éve ő maga is tanít a balettintézetben. A gyerekszereplők egy része Ildikó növendéke. És a legjobb hírt a végére tartogatja a színésznő. Mielőtt visszaindul a színpadra, boldogan megjegyzi: nem csupán a darabban alakít nagymamát, hanem néhány hónap múlva az életben is.
Ami a gyerekszereplőket illeti: elképesztő munkabírással dolgoznak. Molnár André Lukács zsenge kora ellenére hosszan sorolja, hogy a Marie Antoinette-től az Isten pénzén át mi mindenben láthattuk eddig. Azt mondja: fáradt, de nem bánja, a lényeg, hogy a darab jó legyen. A szerep kedvéért profin esni is megtanult: amikor brutális bokszedzője elgáncsolja, apró kaszkadőrként zuhan a földre. A hosszas casting után kiválasztott főszereplő – a három közül az egyik, John Bailey McAllister – annyira elfoglalt, hogy nem tudjuk meginterjúvolni. Hosszú órákon át gyakorol lelkiismeretesen.
 |
| Auksz Éva: Az én ellentétpárom, hogy tánctanár létemre kemény asszony vagyok |
Auksz Éva a kisvárosi szürkeségbe belefásult tánctanárnőt, Mrs. Wilkinsont alakítja. A lekoszlott bányászváros valósága és a tánc finomsága: ez a musical az ellentétek darabja. – Pont ez a legizgalmasabb benne – magyarázza a színésznő –, hogy miként vegyítik a bányászok életét és a táncot. A darab azt fogalmazza meg: mindenki olyan-amilyen, úgy kell elfogadnunk, ahogy van, az se baj, ha a bányász tütüt húz. És persze, mi, akik belülről látjuk, tudjuk: a táncosok világa sem mindig csilivili. Az életben nincs olyan, hogy valami csak fekete vagy fehér. Ott az én ellentétpárom: tánctanár létemre nagyon kemény asszony vagyok. Ez a darab olyan szépen hozza össze a végleteket!
Auksz azt mondja: a legnehezebb, hogy mindent együtt kell csinálni: az intenzív zenés-táncos jelenetek mellett komoly prózai feladatok vannak. – Ezeket a részeket úgy kell megfogalmaznunk, mintha egy komoly alternatív színházban beszélgetnének egymással a szereplők.
|
A színpad teljes szélességében a bányászok és a gyerekek Elton John zenéjére táncolnak
Földi D. Attila / Népszabadság |
A musical nyíltan foglalkozik a mássággal, szó esik benne a családon belüli erőszakról is. – Ez is az egyik erénye: nincsen tabu – mondja Auksz Éva. – Nem arról szól, amit általában megszoktak a zenés darabokban, hogy minden szép, aranyos, tökéletes. Ez az élet maga.
