De fogalmam sincs, mindezt valóban láttam-e, vagy az egyetlen televízió egyetlen híradójának fekete-fehér képeit avattam saját élménnyé. Mindenesetre tény, hogy úgy igazán kizárólag valami kaktuszra emlékszem, pici, műanyag cserépben, amelyet igazi feladat volt sértetlenül hazazötyögtetni a buszon a messzi Kőbányáról. Gondolom, valami mezőgazdasági kiállításra vittek minket, pesti iskolásokat kirándulni úgy a hetvenes évek végefelé.

Amit viszont ezen a képen látnak, az 1973 után már garantáltan nem létezett. A városligeti vásárváros - megannyi budapesti ipari, illetve nemzetközi bemutató helyszíne - az intenzív parkosításnak köszönhetően hamarosan igazi ligetté vált, és az állandó, valamint az évről-évre felhúzott pavilonokra már csak a régi fotók, no meg az egyre halványuló emlékek utaltak.

Igaz, ezzel egy csaknem évszázados hagyomány is odalett: hiszen 1885-től kezdve, amikor az Országos Kiállításnak adott otthont az akkor még igencsak elvadult városszéli terület, a Liget fogadta be a legnagyobb vásárokat. Közülük természetesen magasan kiemelkedett az 1896-os Ezredéves Kiállítás. 21310 kiállítójának termékeit fél év alatt hatmillióan nézték meg, a magyarság históriáját bemutató történeti főcsoportot pedig Alpár Ignác pár év múlva kőbe öntötte, aminek köszönhetően máig van nékünk Vajdahunyad várunk a ligeti tó partján.

A városligeti vásár okozta zsúfoltságot és a park növényeinek óhatatlan pusztulását először a húszas évek végén érezte tarthatatlannak a főváros: ekkor merült fel első ízben, hogy Kőbányára vagy a feltöltésre ítélt Lágymányosi öböl területére - ahol már a millenniumkor csúfos kudarcot vallott az odatervezett mulatónegyed, a kissé szúnyogosra sikeredett Konstantinápoly - kell kiköltöztetni.

A Boráros téri híd átadása után, amikor a dél-budai városrész rendezése is sürgetővé vált, olyannyira komolyra fordult a dolog, hogy a Szent Korona útja és a Vitézek tere koncepció keretében a hídfőtől délre felépítendő stadion és vásárváros helyét is kijelölték, mi több, a szükséges nyilvános tervpályázatok kiírása is megtörtént.

A lágymányosi BNV ügyét legfeljebb az hátráltatta, hogy 1953-ban már az építészeti egyetem számára szemelték ki ezt a területet, hogy aztán - öt évvel később - ismét változzék a koncepció, és papíron újra a vásárvárosé legyen a szittyós, zsombékos, gazos terület. Az álmok világában még a határidőt is megszabták, mikorra kell tehermentesíteni a Városligetet (1960-ra), de az újságok korabeli híradásai szerint különösebben senkit sem zavart, hogy a társadalmi munkában történő tereprendezés, a fásítás, no meg a pompásabbnál pompásabb tervpályázatok lebonyolítása közepette kíméletlenül peregnek az évek.

Végül pedig győzött a ráció: 1972-ben eldőlt, hogy a korábban mezőgazdasági bemutatóknak, majd 1971-ben a vadászati világkiállításnak otthont adó kőbányai területre költöztetik a Ligetet elborító pavilonokat.

A Népszabadság légifelvétele 1968 májusában készült. Ha réges régen, netán még sosem jártak a Ligetben, javaslom, hasonlítsák össze ezt a látványt a google fényképes térképével: ámulni fognak. Az a nagy, lapos és négyszögletes épület - a képet kinagyítva még a Csepel vas és Fémművek feliratot is ki lehet venni rajta - az 1885-ös kiállításra épült Iparcsarnok. Ezt szabták át 1984-ben, amikor az Várkertbazár-beli Ifjúsági Park bezárása után haladéktalanul szórakozóhelyet kellett teremteni a fiatalság számára. Ezen kívül az akkori építménytömegből csak a millenniumi kiállítás fővárosi pavilonja (Olof Palme ház) és néhány kertészeti és kiszolgáló épületként túlélt ház áll még ma is a Városligetben.

Itt azonban még megvan a csúcsos kiképzésű kapu, a szökőkút és az alumíniumipar csillogó, fémből készült pavilonja is. De ami igazán érdekes a képen, az a tavat uraló komplett kis vitorláskikötő. Megjelenése a kor legelegánsabb, modern balatoni kikötőit idézi, és valóban, néhány vitorlás is ki van kötve a móló mellé. Csak tippelek: lehet, hogy a füredi hajógyárban majd a hetvenes években gyártani kezdett Balaton hajók prototípusait mutatták itt be az érdeklődőknek?

Városligeti BNV