Az óriásbábok Bánky Eszter, Hoffer Károly és Szolár Tibor derekára kötözve utaztak ide-oda a városban. A világnapot népszerűsítették, programfüzetet osztogattak, a bácsik udvaroltak a fiatal lányoknak, Jolika néni pedig egy romantikus úrinő bájával incselkedett a pasikkal, derekán egy övtáskával. A járókelők vagy a vonaton utazók jó része szemérmesen elfordult, fel sem nézett a könyvéből; tán amiatt aggódott, hogy az akció vége kéregetés lesz.
Pedig nem kértek semmit a hungarocell- és papírfejű, fagolyó szemű vidám nyugdíjasok, a kék micisapkás Frici bá’, a barnainges, mellényes Bandi bá’ és az almazöld blúzba, lánccal és ibolyafejdísszel ékesített Jolika néni. Csak annyit: menjen mindenki bábfesztiválozni. Különösen a gyerekes családok.
Fröcskölős vízi romantika
A bábszínházi világnapot először ünnepelték Magyarországon a magyar nyelvű színházak határon belül és kívül. Az ötletgazda-szervező a Meczner János vezette Budapest Bábszínház csapata volt. A bábosok úton-útfélen hangoztatják: a báb nem korosztály, hanem műfaj, nem lehet belőle kinőni. És hogy milyen igazuk volt, azt jól mutatja, hogy például a Gellért fürdő felnőtt vendégei is kerek szemmel bámulták a Vízi romantikát Kovács Katalintól, Spiegl Annától és Bercsényi Pétertől. Kovács és Bercsényi úszóguminál tágasabb piros és kék karika közepén polifoam szerelmesekkel vízibábozott, műanyag táskából halászta elő a kishajót, a vízipisztolyt és a játékdelfint. Úgy játszottak elmélyülve, fröcskölve, sztorit kanyarintva, ahogy a gyerekek szoktak a fürdőkádban.
Mindeközben a parton, hokedlin ülve harmonikázott nekik Spiegl, hol Yan Tiersentől, hol a Besh o droM-tól, hol a Muzsikástól, követve, akár hangeffektelve a gyorsan folyó sztorit. A brűgölő melegvízében, a medence szemközti partján felsorakoztak a fürdőzők, a partra odagyűlt a többi vendég. Élvezték a bábromantikát, és mi csak azon gondolkodtunk, minek visznek mobiltelefont a vízhez... A tapsrendre mindhárom színész bemászott a medencébe és mélyen meghajolt a víz alatt.
|
| Bercsényi Péter (b), Kovács Katalin (k) és Spiegl Anna (az előtérben), a Budapest Bábszínház művészei bábelőadást tartanak a Gellért Fürdő medencéjében a bábszínházak világnapján 2014. március 21-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt |
Spiegl Anna az Ady-szobor mellől rohant a Gellértbe, ahova meg a Széchenyi fürdőből érkezett. A Liszt Ferenc téren ugyanis egykori színművészetis osztálytársaikkal alakított HUPS! Crew (Hungarian Puppeteer Students) csapatukkal bábkoncerteztek, zenéltek, életet leheltek egy iskolai faszék szétszedett darabkáiba és több ív csomagolópapírba. A tavaly végzett osztály tagjai ma már a Budapest Bábszínházban vagy a Kolibriben játszanak, érdemes megjegyezni a nevüket: Spiegl Anna mellett a vonaton már megismert Hoffer Károly (hegedű) meg Szolár Tibor (ütőhangszerek), valamint Czupi Dániel (fúvós) és Fehér Dániel (gitár).
Kétszer játszották le a negyedórás Jam című műsorukat a turisták legnagyobb örömére az Írók Boltja mellett – amelynek kirakata délután szintén bábtereppé változott. A Hups! ráadásul külföldi fellépésekre jött össze, bárhova mehetnek, szövegértést nem kíván a műsoruk. Turnéztak tavaly Németországban és az idei nyárra is egész szépen alakul a program.
A Kolibri Színház kirakatába a Vitéz László bábjáték-automatát telepítették. Fizetni nem kell, de kommunikálni lehet a beszélő géppel, amelyre húzható-vonható-pörgethető gombokat, rekeszeket és kerekeket építettek. Az automata utasításokat mormol, kedvenc mesét kér például a gyerekektől, a címeket írásban várja, el is olvassa a Szilas nevű óvodásét: krikszkrakszkrikszkraksz. A rendszer tölt, a rendszer teljesít, a rendszer kér például egy ötöst a kisfiútól, akit anyukája, hátán egy még kisebb babával emel fel a bábhoz.
Báb van az Operaházban
Bár végignevettük a délelőttöt a vonaton, szívünk szerint minden reggelt kávé helyett a nyugdíjasotthonból érkező bábokkal kezdenénk, az Opera előcsarnokába ámulni mentünk. Bánky Eszter for president, ujjongtunk az Öregek tánca után. A bábművész ugyanis két, ember nagyságú bábba bújva egymaga táncolt. Lábai az öreg bácsi lábai voltak, karjai pedig a néni lábai, hátán meg a két törzs.
|
| Nagy Mónika (b) és Telenkó Oláh Tímea, a Vojtina Bábszínház művészei bábokat mutatnak gyerekeknek a debreceni Kossuth téren a bábszínházak világnapján 2014. március 21-én. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt |
Így ropták „ketten” Kodály zenéjére. Bánky Eszter Blasek Gyöngyivel négykezesezett, kötéltáncot jártak, azaz kötélből készült pálcás bábokat balettoztattak Chopin zenéjére. A kettő közé Tim Burton abszurd meséjét hozta Kemény István a Bámuló lányról, aki mindenkit nézett, még díjat is nyert érte, majd jól megérdemelten pihentette két szemét (a vízparton).
Mehettünk volna még Pesten például kisföldalatti-bábozni meg rapid randira, kritikus beszélgetésre és tárlatvezetésre, megleshettük volna a Ráday utcában a Stúdió K utcaszínházát. Betérhettünk volna bábmúzeumba, előadásokra, vagy becsöppenhettünk volna, mondjuk, a kecskeméti flashmobba, plázacicákat és plázakutyákat szemlélhettünk volna Debrecenben, meghallgathattuk volna az etüdöket a szombathelyi vasúti jegypénztárakban. Ha több életünk lenne, mint az ördögnek a mesékben – ráadásul egyszerre.
